A hang, ... a hang, az mint a szél beújt a zakóm, a sapkám alá és lebegtette. Nagyon durván jó volt. Akárcsak a zene. Egy gyönyörű hangulati ívet festve az absztrakt hip hop-tól, a detroit-i minimalon át a ... drum&bass-ig,... kábé :)
Vasárnap, Liza a rókatündér, a Rómerben.(Hol máshol?) fullhouse. Szakadtam rajta nagyon jó "aqrvap*csába!"
Szombaton Theremin klub a Mobilisben. Experimentális elektronikus zenék egy kvázi fizikaóra keretében. Zene, előadás, zene, előadás, zene. A kísérletekkel színesített előadások 20 percesek voltak, semmivel sem hosszabbak, mint ameddig érdekesnek tartottam. A három hangmágus közül Kokum urbantribalnoise-ja jött be igazán.
Az előadásokon kvrumoztam, a live act-ek alatt meg babzsákon levitáltam. Onnan a Rómerbe Bootsie-ra. Vasárnap a korcsolyázókon bambultam a Dunakapu téren. Setupshop szülinap. A harmadik. A Fecskében a core-maggal.
Felfedeztem magamnak az Egypárcipő outlet-et. Egy fekete, bőr, oxfordi cipőre gyúrok. És a felfedezéseknek itt még nincs vége. Szombaton Dáviddal kvzni indultunk. Javasoltam, hogy próbáljunk meg egy új helyet. (délelőtt láttam, hogy a Nosztalgiát újra kinyitották Caffè Da Noi néven) Elegáns
(ezért sneakers-ben egy kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, de elmúlt) Giacomo hamisítatlan olasz temperamentummal, buona giorno-val fogadott. A Pascucci teraszáról ismerjük egymást (,mint megtudtam). Dávid egy caffè machiato-t, én egy ristoretto-t kértem. Mindegyik perfecto! A ristorettom egyszerüen esszenciális! Egyetlen korty, amibe vétek a cukor. Egy koffein-shrapnel. És a hely is nagyon bejön. Egy little Itália. És este visszatértem. Giacomo már a nevében köszöntött. A szokásos, ristoretto. Közben elnéztem a kvházi életet. A körbe-körbenézelődő, láthatóan elégedett vendégeket, az ezerrel pörgő, szívélyes Giacomo-t, és kedvet kaptam a borozáshoz. És ha már megkaptam hangulatában Italiát, akkor már legyen a bor is olasz. Legyen Chianti, legyen classico.
"Megkóstolod az olivabogyót? "-kérdezte.
Hmmm! Nekem ez a bor feat. olivabogyó nagyon kompakt!
Vasárnapi mozi A szerdai gyerek a Rómerben. Már megint egy jó magyar film. Én meg a témára érzékeny, hisz érintettnek érzem magam a szerelem kontextusában, lévén szó egy korosabb férfi és egy még szinte gyerek lány közötti érzelmi metamorfózisról. (vagy csak én látom bele a történetbe?!)
Éjjel megkerestem a Lolitát, a könyvem. Ez még mindig az az agyonolvasott példány, ami már a Déjà-ban is kint volt a polcon, és ami végig kíséri az életem, de nem csak a történet, a könyv is. Ezért kerestem most is meg. Ott a helye, (most épp) a hátizsákomban.
Reggel vettem észre az üzenetet.
Amitől szárnyalok, attól roskadok.
Próbáltak meggyőzni, hogy lenne még minimum 10 boldog évünk. Igen. És utána? Én, nanáhogypersze el lennék boldogan az emlékeimmel, de Ő? A legszebb éveit áldozza rám? !
Holnap együtt reggelizünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése