Hétágra süt a nap. A bringámnak beígért téli felkészítés, pipa. Kevlárgumik, új fékpofák, papucsok (piros), kónuszozás, olajozás. Erkélyen napfürdős hozsannázás, után belevesztünk egy római miniatűr fotográfiába. Amiből a "Nagyítás" (film) ajánlása lett, meg "A rajzoló szerződésé"-é. A freudi hipotézis update igazolása, hogy egy szürke öltönyös, imádkozó férfit, egy meztelenül térdelő, bokájánál megkötözött nőnek láttam. (,mint egy kiérdemesült helyi Hank Moody)
Pénteken bandázás a vár alatt, majd Beerka, társaságban színészekkel, "Follow another star"-ral és saját gyártású városi legendákkal.
Szombaton a Nemzetközi kép- és grafikai biennálé megnyitója az Esterházy-palotában.
Kollár Zsófi Torre perdente szitanyomata
Kádár Katalin Felhőlétra tusrajza
Szunyoghy András Egy festő emlékére linóleummetszete. Ezek tetszettek.
Dunakapu platz. Karácsonyi búcsú a háttérben körhintával. A várfalnál az árnyékban, jön, közelít az én "kis" Kate Winslet-em.
"Mi ez a Pálutcaifiús-style? A sál, meg a sapka, meg ez a cipő!"
"-Elmeséljem a történetét? '94-ben egy pesti underground-arc lábáról vettem meg. Használtan."
Ő még maradt a barátokkal és három üveg borral, én betértem Giacomo-hoz a Caffè Da Noi-ba az elmaradhatatlan ristretto-ra és egy pohár Chianti-ra.
Még az Amnesia előtti időben volt a Király café. Péntek esténként kiültem a teraszára, rendeltem egy Calvadost, rágyújtottam egy Gaulloise-ra és belezuhantam "A diadalív árnyékában" hangulatába. Azt hiszem, a Da Noi, a következő, ilyen helyem. Csak Calvados helyett Chianti, és Gaulloise helyett Pueblo, De a lényeg a beülés, és a feeling, ami most az "Utas és holdvilág"-os Itália.
A következő állomás, Rómerház. Kaukázus. Már nem tudok belelkesedni Kardos Janó, háromgyerekes családapa panelhisztijére. De jött Bíborka és megmentette az estét. Forgott, pörgött, táncolt, mint egy marionett, vagy ... , mint az ékszerdobozon a balerina. Meg velem is minden, mert a tequilától (, a bortól, a rumtól, jamegapezsgőtől) nem kicsit bekarmoltam. (Vagy Bíborkától, vagy a zenekartól kaptam egy kaccsintós, csókos emojit az instás képre.) Annával buli-(és nem bullshit)társakká esküdtünk. Remek a párosunk, de ezt nem mindenki osztja. És jöttek a haverok. "A legjobb, hogy az öcsém haverjai."- mondtam. "Azt mondtam, hogy az öcsém?! A Fiam haverjai, ex-osztálytársai!" Freud ezen jót mulatna. A vasárnapi mozi másnaposság miatt, részemről elmaradt. A szabadságomat meg elszámoltam, így hétfőn még be kellett mennem. Kedd este, Caffè Da Noi. Giacomo készített nekünk egy Antipasti misti-t, ami ugyancsak tutto bene, egy pohár Montepulciano-val kísérve. Találtam egy szobát, kiadót. Ár: 20+rezsi, Na! Bercsényi liget. Meglátom, megnézem. Felderítem a környéket, hogy mennyire fertőzött. A környék nem vészes, bringával 5 perc a Széchenyi tér, de az albérlet lehangoló. Konyha- és öregszag, ráadásul az egyik lakótárs csaj a tulaj, és nyomi. Nagyon nyomi, úgyhogy továbbkeresés.
Bevetettem magam kedvenc könyvesboltomba. Magamévá tettem Thoreau Walden / A polgári engedetlenség iránti kötelességről-jét, Joseph Conrad A sötétség mélyén-jét, az Alice csodaországban-t Kosztolányi fordításában, hezitálásommal lemaradtam Nabokov Nevetés a sötétben-jéről, ami szintén Lolita-sztori, és amit még Camera obscura címen olvastam és talán Kosztó barátom ajánlotta. Egy lány ment el előttem babakocsit tolva, kezében egy Markó Ivánról szóló könyvvel és ismerősen mosolyogva rám köszönt. Én vissza, de nem tudtam hovatenni, hogy ki ő és honnan ismerem, ami ki is ült az arcomra, ezért aztán zavartan, vagy inkább csalódottan tovább sétált.A pénztárnál mögé álltam, nem vett észre, merengett.
-Törzsvásárlói kártyája van? -kérdezte tőle a pénztáros.
-Nincsen. -válaszolta.
-Az enyémet használhatja? -kérdeztem az eladót.
-Persze.
Csodálkozó mosollyal köszönte meg.
-Boldog karácsonyt! -mondtam és léptem. Na nem a csábítás útjára (egy anya, nekem szent és érinthetetlen), hanem olajra, az örömszerzés boldog érzésével.
Szombaton este a Baross streeten Spacemonkei egy smile-s szettel lenyomta a városi jingle bell-t. Sikztah-ról lecsúsztam, a Fecskében Homérék (, a Hugyhorda) videopremierje. Előtte, a műnél, Homérral meg a komáromi arcokkal erősítettünk némi almáriummal. Fullon a hely. A filmet meg élveztem.
Vasárnap. Az esti ristretto-ból egész komoly bacchanália kerekedett. Azt hiszem, olaszboros lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése