Egy sima keddi gasztroblog poszt callgirl-lel és albérlettel

Találtam egy jó paraméterekkel bíró albérletet. Abszolut belváros (Rómerház 60 méter), nem is csak egy szoba, hanem egy kis garzon, egy kis stúdió apartman. Frankón felújítva, gépesítve, bútorozva 48 plussz rezsi (fix 20). Ez még oké. A háromhavi kaució volt a banánhéj. Most 100 foglaló, 30.-án még 68. Február, márciusban plusszban a harmadik havi kaució két részletben. Too much. De sztoikus nyugi van. Egyre jobb lehetősègek.
Az x-eket vezettek át a karácsonyi attackon. A végén egy három x-eset. Tökéletes jellemrajzzal, csizma, smink, bőrkesztyű, hajviselet, alak, mozgás alapján. Mint kiderült, sikerült egy callgirlt lekövetni.
Nyílt egy új reggelizőhely a vidékinél. Mandula. Szimpatikus, barnára hangolva. És reggel 6-kor nyit mindennap!
Nem tudom rávenni magam, hogy elolvassak egy Oravecznóra próféciát, mert a ráfordított idővel nem tudnék elszámolni.
Az albérlet-sztori kapcsán ráflasheltem, ahogy a vidékinél a nemtudommilyen-villa patinás faverandáján a reggeli tejeskávéba a friss , még meleg brióst belemártom. Giacomo, mint aki ebből valamit megérzett, kávénk mellé egy szelet túrótortával (kikevert túróval, ahogy kell)  kedveskedett. Ízorgia, ahogy a citromos felharmóniájú túrón át a ristretto bársonyosan aranyló barnasága a nyelvre olvad. (lehet hogy egy kicsit megint belelovaltam magam. )