Egy sima keddi gasztroblog poszt callgirl-lel és albérlettel

Találtam egy jó paraméterekkel bíró albérletet. Abszolut belváros (Rómerház 60 méter), nem is csak egy szoba, hanem egy kis garzon, egy kis stúdió apartman. Frankón felújítva, gépesítve, bútorozva 48 plussz rezsi (fix 20). Ez még oké. A háromhavi kaució volt a banánhéj. Most 100 foglaló, 30.-án még 68. Február, márciusban plusszban a harmadik havi kaució két részletben. Too much. De sztoikus nyugi van. Egyre jobb lehetősègek.
Az x-eket vezettek át a karácsonyi attackon. A végén egy három x-eset. Tökéletes jellemrajzzal, csizma, smink, bőrkesztyű, hajviselet, alak, mozgás alapján. Mint kiderült, sikerült egy callgirlt lekövetni.
Nyílt egy új reggelizőhely a vidékinél. Mandula. Szimpatikus, barnára hangolva. És reggel 6-kor nyit mindennap!
Nem tudom rávenni magam, hogy elolvassak egy Oravecznóra próféciát, mert a ráfordított idővel nem tudnék elszámolni.
Az albérlet-sztori kapcsán ráflasheltem, ahogy a vidékinél a nemtudommilyen-villa patinás faverandáján a reggeli tejeskávéba a friss , még meleg brióst belemártom. Giacomo, mint aki ebből valamit megérzett, kávénk mellé egy szelet túrótortával (kikevert túróval, ahogy kell)  kedveskedett. Ízorgia, ahogy a citromos felharmóniájú túrón át a ristretto bársonyosan aranyló barnasága a nyelvre olvad. (lehet hogy egy kicsit megint belelovaltam magam. )

habcsókchates cseresznyevirágzás, angyalkodás és dolce vita és bacchanália

Hétágra süt a nap. A bringámnak beígért téli felkészítés, pipa. Kevlárgumik, új fékpofák, papucsok (piros), kónuszozás, olajozás. Erkélyen napfürdős hozsannázás, után belevesztünk egy római miniatűr fotográfiába. Amiből a "Nagyítás" (film) ajánlása lett, meg "A rajzoló szerződésé"-é. A freudi hipotézis update igazolása, hogy egy szürke öltönyös, imádkozó férfit, egy meztelenül térdelő, bokájánál megkötözött nőnek láttam. (,mint egy kiérdemesült helyi Hank Moody)

Pénteken bandázás a vár alatt, majd Beerka, társaságban színészekkel, "Follow another star"-ral és saját gyártású városi legendákkal.

Szombaton a Nemzetközi kép- és grafikai biennálé megnyitója az Esterházy-palotában.

Kollár Zsófi Torre perdente szitanyomata

Kádár Katalin Felhőlétra tusrajza

Szunyoghy András Egy festő emlékére linóleummetszete. Ezek tetszettek.

Dunakapu platz. Karácsonyi búcsú a háttérben körhintával. A várfalnál az árnyékban, jön, közelít az én "kis" Kate Winslet-em.

"Mi ez a Pálutcaifiús-style? A sál, meg a sapka, meg ez a cipő!"

"-Elmeséljem a történetét? '94-ben egy pesti underground-arc lábáról vettem meg. Használtan."

Ő még maradt a barátokkal és három üveg borral, én betértem Giacomo-hoz a Caffè Da Noi-ba az elmaradhatatlan ristretto-ra és egy pohár Chianti-ra.

Még az Amnesia előtti időben volt a Király café. Péntek esténként kiültem a teraszára, rendeltem egy Calvadost,  rágyújtottam egy Gaulloise-ra és belezuhantam "A diadalív árnyékában" hangulatába. Azt hiszem, a Da Noi, a következő, ilyen helyem. Csak Calvados helyett Chianti, és Gaulloise helyett Pueblo, De a lényeg a beülés, és a feeling, ami most az "Utas és holdvilág"-os Itália.

A következő állomás, Rómerház. Kaukázus. Már nem tudok belelkesedni Kardos Janó, háromgyerekes családapa panelhisztijére. De jött Bíborka és megmentette az estét. Forgott, pörgött, táncolt, mint egy marionett, vagy ... , mint az ékszerdobozon a balerina. Meg velem is minden, mert a tequilától (, a bortól, a rumtól, jamegapezsgőtől) nem kicsit bekarmoltam. (Vagy Bíborkától, vagy a zenekartól kaptam egy kaccsintós, csókos emojit az instás képre.) Annával buli-(és nem bullshit)társakká esküdtünk. Remek a párosunk, de ezt nem mindenki osztja. És jöttek a haverok. "A legjobb, hogy az öcsém haverjai."- mondtam. "Azt mondtam, hogy az öcsém?! A Fiam haverjai, ex-osztálytársai!" Freud ezen jót mulatna. A vasárnapi mozi másnaposság miatt, részemről elmaradt. A szabadságomat meg elszámoltam, így hétfőn még be kellett mennem. Kedd este, Caffè Da Noi. Giacomo készített nekünk egy Antipasti misti-t, ami ugyancsak tutto bene, egy pohár Montepulciano-val kísérve. Találtam egy szobát, kiadót. Ár: 20+rezsi, Na! Bercsényi liget. Meglátom, megnézem. Felderítem a környéket, hogy mennyire fertőzött. A környék nem vészes, bringával 5 perc a Széchenyi tér, de az albérlet lehangoló. Konyha- és öregszag, ráadásul az egyik lakótárs csaj a tulaj, és nyomi. Nagyon nyomi, úgyhogy továbbkeresés.

Bevetettem magam kedvenc könyvesboltomba. Magamévá tettem Thoreau Walden / A polgári engedetlenség iránti kötelességről-jét, Joseph Conrad A sötétség mélyén-jét, az Alice csodaországban-t Kosztolányi fordításában, hezitálásommal lemaradtam Nabokov Nevetés a sötétben-jéről, ami szintén Lolita-sztori, és amit még Camera obscura címen olvastam és talán Kosztó barátom ajánlotta. Egy lány ment el előttem babakocsit tolva, kezében egy Markó Ivánról szóló könyvvel és ismerősen mosolyogva rám köszönt. Én vissza, de nem tudtam hovatenni, hogy ki ő és honnan ismerem, ami ki is ült az arcomra, ezért aztán zavartan, vagy inkább csalódottan tovább sétált.A pénztárnál mögé álltam, nem vett észre, merengett.

-Törzsvásárlói kártyája van? -kérdezte tőle a pénztáros.

-Nincsen. -válaszolta.

-Az enyémet használhatja? -kérdeztem az eladót.

-Persze.

Csodálkozó mosollyal köszönte meg.

-Boldog karácsonyt! -mondtam és léptem. Na nem a csábítás útjára (egy anya, nekem szent és érinthetetlen), hanem olajra, az örömszerzés boldog érzésével.

Szombaton este a Baross streeten Spacemonkei egy smile-s szettel lenyomta a városi jingle bell-t. Sikztah-ról lecsúsztam, a Fecskében Homérék (, a Hugyhorda) videopremierje. Előtte, a műnél, Homérral meg a komáromi arcokkal erősítettünk némi almáriummal. Fullon a hely. A filmet meg élveztem.

Vasárnap. Az esti ristretto-ból egész komoly bacchanália kerekedett. Azt hiszem, olaszboros lettem.

     

Local tourist: Győr guide és képregény szívrobbanás

Szóval a 30Y meg qrvajó volt. Mikor először hallottam őket Andy nélkül, hiányérzetem volt,  de mostanra összetett és koszosabb lett, Beckzoli meg egyre inkább Kurt Cobain-es (némi David Bowie-s beütéssel). Szombat, Sikztah all nite Long a Rómerben. Számítottam rá,  hogy el fogom dobni az agyam, ismerve Sikztah maximalizmusát, pláne, hogy ez az ő estéje,  de felülmúlta. 3D visual, monochromeban sarkára állított köbméteres kockákon.
A hang,  ... a hang, az mint a szél beújt a zakóm,  a sapkám alá és lebegtette. Nagyon durván jó volt. Akárcsak a zene. Egy gyönyörű hangulati ívet festve az absztrakt hip hop-tól, a detroit-i minimalon át a ... drum&bass-ig,...  kábé :)
Vasárnap, Liza a rókatündér,  a Rómerben.(Hol máshol?) fullhouse. Szakadtam rajta  nagyon jó "aqrvap*csába!"
Szombaton Theremin klub a Mobilisben. Experimentális elektronikus zenék egy kvázi fizikaóra keretében. Zene, előadás, zene, előadás, zene. A kísérletekkel színesített előadások 20 percesek voltak, semmivel sem hosszabbak, mint ameddig érdekesnek tartottam. A három hangmágus közül Kokum urbantribalnoise-ja jött be igazán.
 Az előadásokon kvrumoztam, a live act-ek alatt meg babzsákon levitáltam. Onnan a Rómerbe Bootsie-ra. Vasárnap a korcsolyázókon bambultam a Dunakapu téren. Setupshop szülinap.  A harmadik. A Fecskében a core-maggal.
Felfedeztem magamnak az Egypárcipő outlet-et. Egy fekete,  bőr,  oxfordi cipőre gyúrok. És a felfedezéseknek itt még nincs vége. Szombaton Dáviddal kvzni indultunk. Javasoltam, hogy próbáljunk meg egy új helyet. (délelőtt láttam, hogy a Nosztalgiát újra kinyitották Caffè Da Noi néven) Elegáns
(ezért sneakers-ben egy kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, de elmúlt) Giacomo hamisítatlan olasz temperamentummal, buona giorno-val fogadott. A Pascucci teraszáról ismerjük egymást (,mint megtudtam). Dávid egy caffè machiato-t, én egy ristoretto-t kértem. Mindegyik perfecto! A ristorettom egyszerüen esszenciális! Egyetlen korty, amibe vétek a cukor. Egy koffein-shrapnel. És a hely is nagyon bejön. Egy little Itália. És este visszatértem. Giacomo már a nevében köszöntött. A szokásos,  ristoretto. Közben elnéztem a kvházi életet. A körbe-körbenézelődő, láthatóan elégedett vendégeket, az ezerrel pörgő, szívélyes Giacomo-t, és kedvet kaptam a borozáshoz. És ha már megkaptam hangulatában Italiát, akkor már legyen a bor is olasz. Legyen Chianti, legyen classico.
"Megkóstolod az olivabogyót? "-kérdezte.
Hmmm! Nekem ez a bor feat. olivabogyó nagyon kompakt!
Vasárnapi mozi A szerdai gyerek a Rómerben. Már megint egy jó magyar film. Én meg a témára érzékeny, hisz érintettnek érzem magam a szerelem kontextusában, lévén szó egy korosabb férfi és egy még szinte gyerek lány közötti érzelmi metamorfózisról. (vagy csak én látom bele a történetbe?!)
Éjjel megkerestem a Lolitát, a könyvem. Ez még mindig az az agyonolvasott példány, ami már a Déjà-ban is kint volt a polcon,  és ami végig kíséri az életem, de nem csak a történet, a könyv is. Ezért kerestem most is meg. Ott a helye, (most épp) a hátizsákomban.
Reggel vettem észre az üzenetet.
Amitől szárnyalok, attól roskadok.
Próbáltak meggyőzni, hogy lenne még minimum 10 boldog évünk. Igen. És utána? Én, nanáhogypersze el lennék boldogan az emlékeimmel,  de Ő? A legszebb éveit áldozza rám? !
Holnap együtt reggelizünk.