Se kép, se film, se zene, csak poliamoria és élménycunami

Megint lecsúsztam egy tuti albiról. Ezért elég szotty lettem, de kicsi Lo feledtette velem álmosan kislányos hangú emlékeivel, bókjaival, érzéseivel.
Long weekend, Hiperkarma, Bëlga és zenélő szellőző. "Nem te szoktál a dunakapun longboardozni? Napszemüvegben?" Ezt a kérdést ma többször megkaptam.
Először egy srác a ruhatárnál. Be is szólt mögöttem valaki, "Ez most a hírességednek, vagy a hírhedtségednek köszönhető?" Meg voltam (megint) Beck Zoli, meg a Mandala tulaja ( #urbanlegend ). Hol van már a "tökbunkóésmindigfiatalcsajavan". A leírás második felét illetően nagyon is itt van, még mindig, amit csak táplál a mai story. Jött tüzet kérni. Magas, szőke, vékony, laza.
-Nem téged láttalak este a dunakapun?
-Nem téged láttalak este a dunakapun?-kérdeztem vissza, mert naná, hogy láttam, csak nem tudtam, hogy ő az, csak egy jó csajt láttam.
-Már többször kiszúrtalak. ... mindig napszemüvegben ... trallalatrallala, és jött a megkerülhetetlen kérdés:
-Hány éves vagy?
-Ülj le. Mondom, ülj le!
-fiftyone.
-Neee!!! és az ilyenkor szokásos reakció.
Ééés!!! Longboardozik!
A Hiperkarmából jó, ha 3 számot hallottam, meg a zöld pardon utolsó taktusait a csajszival, aki ezért a számért jött. Artistáskodtam a kötélhágcsón (, ami egy nagggyon kis tuti búvóhelyre vezet ;) ), mint Tony Curtis a "Trapéz" című, 1957-es filmben.
-Vizes a pólóm.
-Éreztem. Valamikor gurulnunk kéne.
-Az jó lenne, de én nem nagyon tudok.
-Én sem.
-Naaa! Láttalak gurulni.
-Túlgondolod.
És még csak a nevét sem tudom, de jó ez így, tisztára "Utolsó tangó Párizsban". (Najó, a vajas jelenet nem volt meg.)
A Bëlgára későn érkeztünk, már belecsaptak a második félidőbe,de én amúgy is a társaság miatt mentem.