Perfect sense.
Egy ökobiokatasztrófafilm. Flashbackben jöttem rá, hogy mennyire qrvajó . Először csak egy szorongató, nyomasztó érzés maradt bennem, de gondolatokat nem ébresztett (, és akkor még Eva Green mellei sem jöttek be. Mostmár igen).
Pénteken Beerka, a sör meg Azacca. Onnan Rómer. Luauna, semmi xtra, sulipunk. The Punch, psyrock, ami egy karizmatikus énekessel még működne is. Bohemian betyars, a magyar Gogol Bordello, de erre a "Macskajaj"-feelingre nem igazán voltam ráhangolódva, pedig volt benne spirit, meg kraft, de nem.
Szombaton is a Beerkaban találkoztam a Fiammal. Jó, a családot látni kettőjükben.
"Egy koncertért feljöttél volna Pestre?!" -csodálkozott a Fiam (Mazel tov, Blahalousiana akusztik). Az egyetlen gáz az volt, hogy visszaútra nem találtam telekocsit, így csak a postavonattal tudtam volna jönni, de a négy órás, komáromi dekkolás megfutamított.
És most benézek a világ második leggazdagabb emberének -potom 80 milliárd forintért- eladó lakásába. Kicsit slow a netem, addig is, a borítóképet nézve, szerintem New York. Bingo! Egész pontosan Manhattan. Lakás? Ez egy nyolc szintes, 114 éves ház. Jó, nem egy Versaille, de eléggé impozáns.
Vasárnap, mozi a Rómerben. Eszeveszett mesék. Roald Dahl-i abszurd történetek (, mint pl. ez: A sekrestyés),
számszerint hat. Előtte találtam ezt a ... csillagkaput a téren.
Este Bendegúz testvérrel megint volt egy beszélgetésünk. A papságról, a rendekről, karthauziakról, reguláról, fogadalomról, szemlélődőkről. Mesélt.
Ajánlott film: A nagy csend
Hát lehullt a lepel a csillagkapuról. Egy lencseforma domborúúú tükör. Ami, ráadásul forog. Hogy motorikusan, vagy be lehet pörgetni? Fogggalmam sincsen, de nagggyon durva! Rendesen beszédültem, ahogy nagyon lassan fordult, de nagyon lassan es még torzított is! Brrr!
Megtaláltam az álomkabátom. Egy fekete twill szövet, kétsoros gombolású, vágott hajtókájú tengerészkabát, à la Boondock saints.
A Kryptonite-om megadta magát. Lecseréltem egy Abus-ra, és kapott egy nyeregtáskát. És vettem teflonos láncolajat. Csak a gumi surrogását hallom. (Most ennyi is elég a boldogsághoz.)
Hát bepróbáltam a Beshka-t. Háromszor is. Inget, pulóvert kerestem teljesen neutrálisat, feketét. Semmi. Nekem legalábbis. A yolók viszont, csak innen öltöznek és ez a másik ok, amiért ez nem az én brandem, nem az én üzletem.
Pénteken délután ismerősnek jelölt Cs. Szép. Nagyon szép. De nem tudom hova tenni. Nem tudom honnan ismer, hogy talált meg, hiszen nincs közös ismerősünk. Eddig jutottam miután visszaigazoltam, és már meg is szünt a kapcsolat. Ez mi volt?! Így még izgalmasabb. Amúgy meg, rajtam van az őszi depresszió. Naphiányom van.
Rémálmodtam. Megjövök a melóból. Az előszobában, a fürdőszoba ajtó mellett, -láthatóan- háztartási hulladék.
-Levigyem a szemetet?-kérdem tök normálisan
-Ne! Jól mutat az előszobában. Persze, hogy vidd le. -jegyzi meg anyám epésen.
F@sza! Már hiányzott ez a hangnem. Melegíti az ebédem.
-Már elég meleg. -mondja. Indulok, hogy levegyem a tűzről.
-Ne úgy vedd le, megégeti a kezed!
Visszafordulok, leülök az asztalhoz. Inkább nem csinálok semmit, mert az úgysem jó.
-Szedd ki a sűrűjét. És leül velem szemben, amíg be nem fejezem. Utálom, ha néznek evés közben, pláne az anyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése