Szombaton, ahogy kiléptem a gyárból leszakadt az ég, de amíg felszerelvényeztem magam, el is állt. Bevásároltam, megint eleredt. Le az aluljáróba. Eddig is paráztam a burkolat miatt, mivel ránézésre is csúszós, de még nem tapasztaltam. Gurulok lefelé, mégcsak nem is teljes krafttal, mert rá-ráfékeztem, kanyar, ez még mindig gyors! nem veszem be, satufék, slide, még mindig, bringa korlátnak koppanásig, én, mint sticker a plexifalon.
Nem tudok betelni a Blahalouisiana singerjével. A hangjával, a testével. Mindenestől bejön. Egy teljesen hétköznapi lány, aki, ha felveszi a kalapját, űberel mindenkit és mindent. (és még bevállalós is)
És ha, már ... akkor, a beharangozója alapján, elég jó kis lemezt hegesztett össze Jennylee,
a Warpaint basszere,
Shannyn Sossamon kishuga
Megnéztem a "A Heineken-emberrablás"-t. Megtörtént. '83-ban. Nem emlékszem rá, pedig biztos, hogy volt itthon is sajtója, már csak a szenzáció miatt is, hogy minden idők legnagyobb váltságdíját fizették ki.
Mif@szvan?! Kanyarok le bringával a Baross-hídról, nádorváros felé. Látom, hogy a Zrínyi útról velem szembe kanyarodik fel egy busz. Hm, nekem van elsőbbségem, mivel egyenesen jövök, ő mrg balra nagyívben. Hát nem. Qrvára a tükörbe bámult a sofőr miközben már az én sávomban volt, Másfél méterre volt az a barom, amikor én már fékezve csúsztam, mert láttam, hogy nem érek át előtte, akkor nyomott egy satuféket, így csak hozzáb@szódtam a buszhoz. (mák, hogy szokásomhoz híven a bringára kötöttem a láncot és nem a derekamra tettem, mert akkor tuti, hogy vagy szélvédő vagy a tükör, így maradt a huhaanyázás) CRASH OVERRIDER
Film: A kihalás szélén (Extinction, 2015) felejtős. Posztapokaliptikus zombihorror.
Ma meeeg! ... Két óra, end of meló, napsütés csillogó, go a városba. Ártéri erdő -imádom!-, balra a sportcsarnok új parkolója, hatalmas, fehér murvával szórva, vakít. Közel-távol csak két, tök egyforma, fehér, német lakóautó. Az a fullos. Közöttük két napozó szék, benne idős, szalmakalapos úr, és egy hölgy. Sziesztáznak. Mint egy Wim Wenders filmből, mondjuk "Paris, Texas", vett pusztaság.
És mire mindezt végiggondoltam, a kép odalett.
Ma este egy régi thriller. Nem is tudom, hogy láttam-e?, de most Britanny Murphy miatt.(már láttam)
Megbeszéltük. Unjuk a régi alternatív bandákat. De ez teljesen normális. Ők beleragadtak a szerepükbe, miközben az élet már rég díszletet váltott.
"Basszus! A jövő, vészesen itt van!"
És én meg, sosem tudom meg ki volt az a lány, aki előtt, a balkonszemináriumról jövet, a kapun kilépve átsuhantam, még magamban mentegettem is magam, miközben vettem le a láncot a bringámról, felnéztem és nézett és mosolygott, de nem tudom, hogy egy ismerősre, vagy egy ismeretlenre. Ha ismerősre? Az gáz, mert nem ismertem meg, csak tetszett és ezért néztem. Az egy dolog, hogy szeretem a rejtélyeket, de ... a Bem térnél ráfordultam az utcára, amerre ment, üres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése