2015. szeptember 13., vasárnap

Gerilla anzix

Flamand porter 6,7%. Ma őt áldoztam a kulinária oltárán a Beerkában. Közben egy szoftver anomáliának köszönhetően blokkolva a sim-kártyám, ami azért halál, mert végre sikerült Blahaluisiana-t, Run over dogs-ot és Bin jip-et szereznem és már teljesen rápörögtem, hogy a "No way boy"-ra tekerek. Hát ennek egyelőre lőttek. 
Talán szerdán, a szabadegyetemünk után bemásztunk a városba. Az aluljáróból felérve menekültek és készenlétisek, csoportokban, kedélyesen beszélgetnek, semmi feszkó. A zebránál beér egy srác bennünket. Profin, lazán felpattintja a deszkát. Hiteles arc! Teljesen rendben van. Halvány vigyor a fejemen, amikor megláttam benne huszonéves magam. Egyik oldalon felnyírt haj, fekete huszár mente, az az épphogy derékigérő, fekete csőfarmer, fekete Nike-cipő (,itt mondjuk felszisszentem, mert részemről nike-boycott). Aztán ledobta a deszkát és elsuhant. ("Hárman feketében, itt valami lesz!")A téren mégegyszer találkoztam vele. Épphogy elkerültünk egy crash-t. Legközelebb dumálok vele.
7:39. Szombat. A lombok közt süt a Nap az erkélyre. Kv, cigaretta, jóreggelt. Még három kv, dunakapu, este kertmozi a Rómerben. "Van valami furcsa és  megmagyarázhatatlan". Southern comfort és qrva sok kiscsaj. Mellettem egy Ramona-illatú, aki most vágatta le a haját és most már mindent tudok a 3d-s műszempillákról. 
-Most, hogy került oda az a meztelen csaj?-kérdezte.
-Hát így! (csettintettem.) Ő, a pincércsaj, akinek bejött a srác , és felment hozzá dugni.
-Jaaa?!
A film, meg mindent visz. Így másodszorra is.


Ide meg gyakran járok. Na semmi beteges fixáció, csak itt van a bringatároló és eszembe jutott, hogy gyerekként nekem mennyire titokzatos volt, misztikus. Anyám volt a házmester (ezt mindig kijavította házfelügyelőre, mert szerinte a házmester az, olyan lenéző), így néha elcsenve a pincekulcsot, partizánkodtam a lezárt pincefolyosón, számolva a lehetőséggel, hogy, mint Tom Sawyer, én is találok egy hullát, de hát a kalandvágy ...
Ez az egész gyerekkori hangulat meg, onnan jött, hogy meséltem a Gőzfürdőről, hogy az, már akkor sem fürdőként üzemelt, hanem dojo-ként. Odajártam gyerekként, 6 évesen, judo-edzésre. 

El kezdtem azon agyalni, hogy mi van még olyan, ami anno jó volt, és már nincsen. Richards csónakház.

Itt volt egy qrvajó punk-koncert '85-ben. A plakáton nem is szerepel, de fellépett a Teknősbika is. Behopp: 60 -hatvan- forint!


Markus-tól, a Genossen gitárosától kaptam egy kitűzőt. Egy horogkereszt, egy sarlókalapács, és búzakalász, áthúzva és fölötte "Crazy goverments". (Ezt később a bobbyk elkobozták.)

Vasárnap 11:30 - 13:30 [delete]. De utána a dunakapu! Nap, süt ezerrel, meleg. Szél, nem kicsi, de nem folyamatos, hanem néha feltámadó. "No way boy" (mi más) fullon és élvezem, ahogy szaggat, tép szét a szél.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

artpiknik tilos családi maraton

"Ha kifogytunk az álmainkból elpusztulunk." Emma Goldmann

Indultam melózni. AirPods a fülbe, amíg beérek az Anima-remix lemezt hallgatom, éppen a Fjodor Mihaljovics -ot, ami nagyon emlékeztetett va...