"Szívek, szeretők és a megivott bor. Ezeket nem szabad számolni." tartja egy olasz mondás.
Hát nem elüldöztek a kedvenc padomról?! Ugyanis szokásommá vált délutános héten, meló után, a csészényin, az Isten háza előtti padra leülni, elszívni egy cigit, hallgatni a szökőkút ritmikus zuhogását, nézni a túrista falkákat, ahogy valami helyet keresnek, megvárni míg bezár a drinkbár és a kedves pincérlány bringán hazafelé veszi az irányt. (és nem mellesleg, free wifi). Csütörtökön is negyed 11-re odaértem. Letámasztom a bringám, kényelmesen elhelyezkedem, előveszem a szettem, de valami nem stimmel. Hogy az a ... !!! Gondolom a nyárnyitóra tekintettel bekapcsolták a díszvilágítást. Imagine! a tér túloldalán lévő borbár, és az étterem terasza az elsötétített nézőtér, én meg reflektorfényben kézimunkázok on the stage. Úgyhogy felszámoltam hídfőállásom és áttettem bázisom a másik térre.
A másik térre, amit kezdek megkedvelni, pedig voltak, s vannak is esztétikai fenntartásaim, ellenérzéseim, mert az a delikátház csúnyán belerondít a képbe, mert nincs közepe a térnek szökőkúttal -az van, de nem középen-,vagy szoborral, hogy vannak ezek a fákat funkcionálisan stilizáló árnyékvetők. Tényleg, ha már fa nincs, tök jó. De nem kellett volna pár padot, köztéri széket alá betenni?! Mi is ott cseresznyéztünk és ha nem lettek volna a boardok, akkor választhattunk volna, hogy állva vagy földön ülve. Viszont tetszik, a sok lépcső, hogy kezdik birtokba venni, hogy a kiskacsák feltelepedtek a szökőkút tetejére, hogy kifeküdtek a placc közepére szárítkozni, hogy este a várfalon kisebb csapatok bandáznak. Délben még a cseresznyézés előtt a csészényin hallgattunk két srácot. Egyikük szaxofonon, a másik gitáron
nagggyon kis f@sza, füstös jazz-, és bluestendereket játszott qrvajól és tök szerényen a cipőbolt kirakatában ülve. Na ők kellenének a dunakapu térre, meg pár deszkás vagány, meg bmx-es, és él a tér. Megnéztem a "Fury"-t. Ez, a BadTripes 2.vh-s, tankos film.
Nekem bejött. Meg az "Interstellar" is.
És az "Utolsó éjjel". Ez egy 2002-es Edward Norton-film. És ez a monológ!!!
De, ami most viszi a pálmát nálam, az "Liza, a rókatündér".
Nekem a magyar Amélie. Egy franciásan abszurd mese, olyan ..., Jean-Pierre Jeunet stílusban.
Szombaton volt ez a nyárnyitó, térátadó városi rendezvény efemer sztárokkal, minek köszönhetően, a rómerbe meghírdetett koncertet a Fecske teraszán kellett megtartani, ugyanis városvezetésileg el lett rendelve, hogy városi tulajdonú intézményben adott estén, nem lehet rendezvény!!! Ez milyen?! Ettől függetlenül, a koncertnek jót tett. Azt a kis teraszt, 20-30an kellemesen megtöltöttük. A Spark The Hawk kezdett a környezetbe abszolút passzoló indiefolk-jukkal. (azért az éneknél néha felszisszentem, pedig nem vagyok egy whitefül.) Utánuk Zanzinger, akiről már olvastam jókat. Jó is. Jó a hangja, tud is énekelni, jól is gitározik, de ... nem voltam bluesra hangolva. Vizowski. Egy olasz srác. Azt hittem ő is songwriter. Az a gitárosfajta, de nem. El kezdte felállítani a szintijeit. Nekem erre, lakodalmas képek ugrottak be. Nem szeretem a lagzis tripet, és borzasztóan hamis is volt. Viszont a hangulat tökjó volt. Begurult három holland, bringás túristalány is. Jön Robi, lerogy mellém.
-Pézé, de jó, hogy itt vagy! Ezt nem hiszed el! A Baross út elesett! Csak cigók, meg fekák. De tele! Jó, tudom, te, olyan ... elfogadóbb vagy, de eeez ... Szandika kérek egy fórrózizcolát!
Egy sima keddnek indult. ... aztán találkozott a matróz ,( ő mondta és ő már 2 éve is tudta
Múzeumok éjszakája. Paris, f@sza kis G A L A K T I K A-bulit hozott össze interaktív kiállítással, longboard installációval, vetítéssel és egy birodalmi katonával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése