Elszántságomat a hajós melóval kapcsolatban mi sem bizonyítja jobban, mint hogy lemondtam egy felajánlott, belvárosi albérletet a jelenlegi 3/5-éért, ráádásul lánnyal társulva. Menni akarok! Pedig, az egyik hajós társaságtól most jött az info, hogy konyhai kisegítőnek is max. 40 éves korig vesznek fel. Nincs más hátra, megpimpelem az önéletrajzomat.
Találkoztam R.-rel. Kb talán '98-ban akadtunk egymásra hol máshol, mint az Amnesia-ban. Ő azt hitte, hogy fotós vagyok (???), én meg, hogy vannak délkelet ázsiai felmenői és tutira balettozik, de még nem volt 18. A születésnapján nem dolgoztam, csak lógtam az Amnesiában. "Betöltöttem." -mondta, én meg taxit hívtam és mentünk a kéjlakomba. Mostanra eltűnt egzotikus szépsége, barackos hamvassága, csak egy babakocsit toló anyukát láttam.
Megvan a VIP-jegyem a Parkway drive koncertre!!! Újságolom a Fiamnak, mire meglepetten kérdi,
-Mióta hallgatsz ilyen zenét?
-Tavaly óta, amikor rákattantam a longboardra, akkor mutatta Homér.
Éjjel a várfalon, még épp találtam egy tízméteres szakaszt, ahol nem bandáztak. Béemikszesek, fixisek, frizbisek és szerelmesek. Éled a tér és nem maradt utánuk szemét!!! Most is az a rész volt szabad, ahol mindig vagyok, így az előző nap ottfelejtett csikkemet, én is be tudtam gyűjteni.
Hmmm. Tizenx évig nem találkoztunk, most meg, már másodszor futok bele R.-be már három gyerekkel. Eszembe juttatta, hogy körülöttem, azért változnak a dolgok, és hajlamos vagyok, efölött elsiklani. Pénteken Petinek egy borkostolóról jövet a Fecske teraszán sikerült azt mondanom, hogy
"én semmiben nem szeretnék gourmet lenni, és folyton a tökéleteset keresni. Én a pillanatnyi tökéletességben hiszek."Vasárnap (a deszkás mitológia szerint 😃,) sátánfiak rollerkedtek a téren.
Végre! Jó a bringám, semmi repetitív kattogás, úgyhogy viszem magammal.
Jól indult a Volt-napom. Lelkiekben felkészültem a mávtól már megszokott szutyok vonatra, ehelyett railjet vagonok, (bicajos is,) ragyogó tisztaság -,mint az utitársnak szegődött kiscsajcsapat- és komfort.
És, ha már vonat:
Egész 12'-re értünk Sopronba. Az Ignite 30'-kor kezd. Kerestem egy félreeső padot, elszívtam egy szigit, felkerekedtem és akkor szembesültem a ténnyel, hogy a fesztiválhoz vezető út, egy siratófal. Nemhogy ki kellett állnom a nyeregből, hanem az utolsó 150 métert már tolva tettem meg. Azalatt sikerült normalizálni ki-kimaradozó lélegzetem és 180 bpm-es szívverésem. Beváltottam a voucherem, leadtam őrzőbe a bringám, meg a pakkom, magamhoz öleltem egy hamvas rosé hosszúlépést és rátapadtam az Ignite-ra. Jó volt ráhangolódásnak. Tavaszi szél nem, viszont hazám, hazám, az volt. És ütött is, így, core-osítva. Meg, jól nyúltak a U2 Sunday Bloody sunday-ához.
A végét már csak kivetítőn néztem, mert addigra már átpozicionáltam a Parkway drive színpadához. Posztapokaliptikus -à la Mad Max- színpadkép. ... Mint egy roncstelep.
a színpad
afrojack
californian chicken
A "Wild eyes"-szel kezdenek. A dobos belépésekor fehér konfettivel és piros szerepentinnel telibe lövik a nézőteret, akár, mint egy Wong Kar-Wai filmben. Qrvajó volt állni alatta. Nem is bajlódtam a fotózással, inkább update élveztem.
Ment a bólogatás, jumpolás (, mint legutóbb 2001-ben). A "Deliver me"-t nagyon bírom, a f*cking circlerunningot ("Karma") csak néztem. Olyan volt, mint a viharnak a szeme. Belül, már-már paradicsomi nyugalom, itt egy üres tér, de ami körbeveszi, az mindent visz, bedarál, ijesztően szép.
Belefért a repertoárba egy Rage againt the machine cover is, a "Bulls on Parade".
Már egyáltalán nem sajnálom, hogy decemberben lemaradtam róluk a Barba negrában. Ez az igazi közegük. Fesztiválon, verőfényes napsütésben. Utánuk Rise against. Nagyobb a hypejuk, mint a lángjuk. Megélhetési punkok, jelenünk Greenday-e. A tömeg kajálja, pedig az Ignite -, hogy csak egy mai példát hozzak- ezerrel jobb. A nap másik nagy headlinere a Bastille. Egy poszterbanda. Szépek, csinosak, nyafognak, jól mutatnak egy tini, plüsskedvencekkel teli szobájának falán. Egy legújabb kori Modern talking. A kiscsajok?! Sikítottak, spricceltek, amikor az énekes megeresztett egy "Köszönjük"-öt. A Vadfruttik elvesztek a nagyszínpadon. Utánuk volt még egy dj, talán Jokó, aki jó kis büntetős drumandbass-t pakolt. Egy korszakos élménnyel gazdagodva, hajnalban vonattal vissza, fullon fesztiválozókkal és majdnem ingyen. Szemerénél szúrt ki a kaller.
"-Nem maga az eltűnt hercegnő?
-Ki tud szabadítani?
-Ha igen, kapok egy csókot? Régi vágyam teljesülne.
-Ha, most segít, egy csóknál, sokkal többet kap.
-Bocs hercegnő, de megmentem a világot.
-Ha megmenti a világot, csinálhatjuk seggbe!
-Sietek vissza!
-Hajrá!"
(Kingsman:The secret service)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése