aki ma még barát,/Keats/
holnap összetöri a szíved.
negyed hétkor felébredtem és ha már egyszer, akkor már megfőztem az ebédet. fél nyolcra kész a krumplis tészta. nyolc óra és már meg is ebédeltem. aztán egy kis endorfin-derby :) és húztam dolgozni. mondjuk nem rutinból, mert a bicikliszelepem katapultált, így tömegközlekedtem. belekagylóztam az mr2-ön a"Kulturfitnesz"-be az egyén szocializációjának hatásáról és visszatekintésre, analizálásra, kijelentésre késztetett.
a családi háttér.
áldozatvállaló munkás szülők. anya gyártósori munkás, apa ugyanott tmk-lakatos. szerelem. jöttem én majd az öcsém. anya gyes után dadus az óvodában, ahova járunk, majd mikor iskolaérett lettem elment házfelügyelőnek, hogy ne kelljen a menzán, napköziben ebédelnünk. takarította a lépcsőházakat, szedte a lakbért és mindennap suli után az ő főztjét ettük. apa ezermester, s hogy gyarapítsa a családi kasszát barkácsolt. válaszfalat, bor- és pohártartókat, lámpát maguknak, aztán meg megrendelésre. önkéntes tűzoltószolgálatot is vállalt a gyárban, mert az is plussz pénz volt. négyre járt dolgozni, mert az üzemben ő gyújtotta be a kazánokat, mellette meg lefőzte előre a kávékat, amivel megint tudott egy kicsit keresni. ebből és amit a tűzoltóskodásért kapott, volt az ő kis dugipénze, amit nanáhogypersze csakis ránk költött. egyetlen kikapcsolódása a horgászat volt. volt egy ladikja, egy tuti helye a Rába vasúti híd alatt. oda járt ki vasárnap délelőttönként. sokszor mentem vele én is. bár nem tudott lekötni a botvégek meredt nézése, és amúgy is rettegtem az iszonyú robajtól, amikor a soproni személy vagy a bécsi gyors átzakatolt a hídon, de hogy vele lehessek és mert egész héten alig láttam, mentem. nem volt hétvégi kert, nem volt kocsi, nem volt telefon, nem volt balatoni nyaraló. apám adta kezembe Monte Cristo grófjá-t, "A diadalív árnyékában"-t, a "Pillangó"-t. imádtam a könyveket. a zsebpénzemen is mindig azt vettem, pedig anya nem nézte jószemmel. "Már megint milyen hülyeségre verted el a pénzed?!" volt a reakciója, amikor új szerzeményemet boldogan magam előtt tartva hazaállítottam. soha nem láttam, hallottam őket veszekedni. apa engedékeny, anya a porosz nevelési módszer híve. kamaszkori lázadás, ami kimerült a "mindegy mi csak klasszikus és akadémikus ne legyen" attitűdben. és ami azután jött ... az már legenda :)
de most itt vagyok. így és ilyen vagyok.
(nem zenei illusztráció csupán éppen ez szólt)
innen az állandó gályázás természetessége, a konfliktusok kerülése a kapcsolataimban.
a múltkor elcsíptem szintén a rádión "A törzsi zenék jelenléte, hatása a popzenében" vagy valami hasonló címmel Havasréti József PhD előadását. a nagyrököny ott állt be nálam, hogy míg a Sepultura(?)-t igen, addig a VHK-t, vagy a Korai Öröm-öt meg sem említette, pedig ezen vonatkozásban mindkettő megkerülhetetlen, és nem egy lemez kapcsán, hanem egész munkásságukat tekintve. nem mellesleg Grandpierre Attilának jelent meg egy tanulmánya úgy '84, '85 körül "A punk, mint a sámánisztikus népzene újjáéledése" címmel. ha valakinek megvan, boldogítson vele, pls!
Im juli
tetszett.
cinikus szkepticizmusom mondatja velem, hogy ilyen csak a filmekben van, ilyen szerelem. oké, hogy én is csináltam crazységeket a szerelem égisze alatt. mondjuk, letekertem Kapolcsra, szakadó esőben. igaz, nem egy Hamburg-Isztambul odüsszeia, de számomra -akkor legalábbis- bizonyító erejű, értékmérő tett volt. és az igazán őrült dolgaim még mindig nem publikusak (tekintettel a személyiségi jogokra), de ... én maradtam volna Hamburgban a beteljesületlen álom (mégis) boldogító igézetében.
Ismered a kanálpózt? Azt mondják, az a létező legkényelmesebb alvási póz.
Egyetlen Szerelmem! Több ezer mérföldet megtettem, folyókon keltem át, hegyeket másztam meg, szenvedtem és szörnyű kínokat viseltem el. Ellenálltam a kísértésnek. És a Napot követtem, csakhogy elébed állhassak és kimondhassam ... , hogy szeretlek!ez tényleg szörnyen giccses, de csak egy harmadik félnek és nem annak aki mondja, érzi, tette ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése