tavasz és superegohero

március 31 hétfő

jönnek a fesztiválok, én meg megyek fesztiválozni. dolgozni persze, de nálam ez a természetes. kereset és élvezet. e kettő kell nekem. :) 

a mai éjféli moziban a legcikibb kedvenc: Wanderlust.

az alapszitu egy már együtt élő szerelmes pár (házasok) a női akarat diadalaként, lakást vásárol, amit a dolgok rossz irányba fordulása okán (a pasit kirúgják az állásából, a nőnek meg, nem veszik meg a tudományos ökohorror kisfilmjét, így lőttek a  kalkulált bevételnek) nem tudnak fenntartani, és eladni sem, így egzisztenciájukat vesztve lemenekülnek az elérhetetlensége okán immár irritáló nagyvárosi pezsgő forgatagból a rém unalmas Atlantába a pasi mobilwc-kkel bizniszelő nagyarcú, f*szfej bátyjához.

ez még a crahhh előtt van, de az egyik  kedvenc jelenetem:

-Felkészültél a dologra?-kérdi telefonon a férfi.
-Igen!-
-Mindig mosolyogj! Érted?! A filmjeid egy kicsit nehezek (azért mondtam, hogy jók, mert szeretlek), de légy könnyed.
-Szerinted rossz filmeket készítek?
-Nem ezt mondtam. Tehetséges vagy. remekek a ... gyerekkönyv illusztrációid, rendkívüli ötvös is vagy, szeretem a házi készítésű fagyidat is. (belevágsz, belelkesülsz millió dologba, de nem vagy kitartó) -Tudom, hogy egy kicsit eklektikus az életrajzom (azért egy nőtől elég szép egy ilyen tisztán látó, hiperrealista vallomás), kösz a biztatást.Szívem érzem, hogy ezzel a filmmel fogok betörni. Szárnyalni fogok! I believe! I can fly! Gyerünk, mondd már!
-Jóóó, szerintem is tudsz repülni"

kocsival go Atlantába, ami nem kimondottan New York-kal szomszédos így az út hosszú, az összezártság pedig indukálja a hangulatváltozásokat, a számonkéréseket, a szemrehányásokat, sérelmeket. aztán történt ez az, majd ráleltek Elisyum-ra, egy hippiközösségre, ahol meg a pasi akarata érvényesült amikor abban maradtak, hogy két hétig maradnak, aztán hipp-hopp fordult a kocka, a pasi besokallt a nő meg egyre inkább belelovalta magát.

az Igazság-kör:

-... szarul, mintha a gondjaim nem számítanának.- mondja a nő.
-Miről beszélsz? A te gondod az én gondom is. Kivéve az ekcémádat az a te gondod.- reagálja le a férfi.
-Látod ezért nem bírlak. Ezt utálom. Soha nem támogatsz engem.
-Hogy?
-Nem érzem, hogy ...
-Azt mondtad, hogy soha nem támogatlak?
-Azt.
-Az igazat akarod? Az igazat? Kidolgoztam a belem, hogy leforgathasd a filmed a hererákos, hülye kis pingvinjeidről. A gond az, hogy szeszélyes vagy.
Tudod milyen érzés az, hogy keményen dolgozom és te egy kicsit sem vagy hálás érte? Évek óta azt csinálsz amit akarsz. Csapongsz ide.oda. Legyen az korongozás, vagy arcfényképezés, vagy a "Csak beugrok" kávézó. Mi a f*szom az a "Csak beugrok" kávézó?
-Ahova csak úgy beugranak
-Jó. Válassz ki egyet és ragaszkodj hozzá. Tudod te milyen nehéz egy olyan emberrel együttélni, aki még mindig nem tudja, hogy mi is akar lenni?
-Sajnálom, hogy még mindig nem mivel is akarok foglalkozni. De legalább nem ülök egész nap a kicseszett irodában, mint ahogy te, aki utálod, amit csinálsz. Folyton erről panaszkodsz.
-De a munka, amit végzek és amire panaszkodok tette lehetővé, hogy lakást vegyünk.
-De már nincs meg a lakásunk.
-De George-nak igaza van. Soha sem tartottam ki semmi mellett még életemben.

szakítás, egymásra eszmélés, mézes-mázas hollywoodi befejezés.

a cégnél meg én lettem a csörgősipkás jolly joker, akit az éppen szükségszerű státuszba be lehet állítani. most éppen az új belépőket kell betanítanom, oktatnom, és velük együtt dolgoznom. szépsége a változatosság mellett, hogy hozzám kerülnek először a muffok is, bár az ízlésrostámon vajhmi kevesen akadnak fenn. 

még szombaton volt egy kedves kis történet. éjszaka van. csekkolom az operátoraimat. az egyik üzemben (természetes)szőke lány farmerben, fehér pólóban, feltűzött hajjal, babaarccal mosolygósan. valahonnan ismerősnek tűnik. miután elmentem előtte visszanézek, mert magamon érzem a pillantását és tényleg. részemről egy mosoly, de tovább megyek. mikor újra arra járok, már ki van engedve a haja. odalépek hozzá:

-Szia! Honnan ismerjük egymást?

-Én kértem tüzet tőled a Mandalában.
-Ááá. Tényleg?! Bocs, de nem emlékszem. Egy cigi?
-Mehetünk.

a következő körben:

-Mondanám, hogy kávézzunk, de nincs nálam lóvé, úgyhogy rágyújtunk?
-Persze.
-Elsétálunk a padig?
-Aha!
-Akkor ez már randi?! :)

elsőéves egyetemista pesti kiscsaj.

és van egy másik is, kicsit ugyan teltebb mint a fixa ideám, de szép arc, kedves mosoly, semmi extremitás. nála is észrevettem, hogy a köszönése nem csupán protokolláris, udvarias, ezért hát bekérdeztem:

-Ne haragudj, honnan ismerhetlek?

-A ...csarnokból. bejártál az irodába, ahol dolgoztam.
-Tényleg!

innentől a metódus ugyanaz, de hát ... ITT A TAVASZ! ... meg hát elvégre is egy superegohero vagyok

és akkor még egy kedvenc filmidézet:

és az idézet idézete:

:) és ezzel a produkcióval mindmáig adósa vagyok egy kedves lánynak. (mondjuk, már nem emlékszem, hogy mit kellett ezért "teljesítenie", de megtette.)

a zene meg egy igazi discoshit:

utána nézek az Ozric Tentacles-nek. (bassz! '83 óta alkotnak. a tegnapi(?) zenei idézet '91-es) hol tudom felhasználni a szép-kártyámat, mihelyt csekkolta a leolvasó a vízórámat. meg kell várnom. várom. még tizenhárom perc. ahogy leírtam, már csengetett. úgyhogy koccolok.