találtam, elgondolkodtatott, hát itt a helye.
Örök igazságként, vagy közhelyként emlegetik néhol néhányan, hogy „férfi és nő nem értheti meg egymást sosem”. Erre szokták rávágni az okosak, hogy ezért kell szeretni nem pedig megérteni a másikat. Ami igaz is, csak mint tudjuk, vagy tapasztalhatjuk a szeretetnek különböző szintjei vannak.
A szeretet fajtái
Hiszen másfajta szeretettel szeretjük a csokoládét, a kutyánkat, macskánkat, barátainkat, testvérünket, szüleinket, gyerekeinket, és a friss levegőt is. A Védikus jógaszent írások melyek sanskrit nyelven íródtak, mindegyik szeretetre más-más kifejezést használnak. Egészen pontosan 32 féle szó van a különféle szeretetek különféle kifejezésére. (Ha jól tudom, de lehet még több.) Magyarul viszont egészen egyszerűen 2-nél több nincs ennek a dolognak a leírására. A szerelem és a szeretet az a két szó, amivel szavakba tudjuk önteni érzéseinket. Pedig nyilvánvaló, hogy annak ellenére, hogy azt mondom, hogy „Szeretem a túrós tésztát!, és „Szeretem a páromat” akkor nem ugyan arról az érzésről beszélünk. Ha valaki ezzel vitatkozni szeretne, akkor próbálja meg úgy szeretni a túrós tésztát mint a párját, nyugodtan.
És itt jön az a szituáció, hogy nem vagyunk tisztában a saját érzéseinkkel, hiszen néha lehet, hogy érzünk szeretetet a másik iránt, de ez nem több mint egy tányér túrós tészta iránt érzett szeretet, amit pláne még meg is támogat az éhség érzése, vagyis a szükség és amint elmúlik az ok, amiért a szeretetünk fellángolt, a következő pillanatban már nem is szeretjük annyira a túrós tésztát.
Természetesen ugyanezt a sémát lehetne az egymás iránti érzéseink és vágyaink illetve igényeink szerint elmondani többféleképpen.
Például lehet, hogy tetszik egy férfi vagy egy nő, és szeretetet is érzünk az irányába, de ez lehet, hogy csak egy szimpátián alapuló érzés, mint például a barátok közötti szeretet, vagy a testvérek közötti. A magyar nyelvben azt a szeretetet ami egy párkapcsolat alapja lehet, szerelemnek hívjuk. Vagyis ahogy a friss levegőt, a túrós tésztát, a kutyánkat, barátunkat, testvérünket, szüleinket, gyerekeinket szeretjük, az kevés ahhoz, hogy családot alapítsunk, vagy legalább egy komoly kapcsolatot alakítsunk ki a másikkal.
Pedig a legtöbb esetben azokban a kapcsolatokban amik gyorsan tönkre mennek és véget érnek ennyi történik, hogy valamelyik fél nem képes többet érezni a másiknál. Ezek az érzések természetesen fel-fel lángolhatnak és magasabb szintre emelkedhetnek, néha még a szerelemmel is össze keverhetjük egy-egy rövidebb-hosszabb időre, vagy éppen akár több légyottig is, azonban hosszútávon semmiféle képpen nem fognak működni.
Miért nem működik egy kapcsolat?
A kapcsolatok működtetése a védikus jóga szentírások szerint, na meg a tapasztalt bölcsek szerint is a férfi dolga. Azt mondják, hogy ha egy nő elhagyja a párját, az minden esetben a férfi hibája. Persze biztos lennének akik vitatkoznának ezzel a kijelentéssel a mai világban, és talán a mai életvitel és értékrend szerint nem is állja meg ma napjainkban a helyét. Viszont érdemes megvizsgálnunk azt az egyszerű tényt, hogy mire épül a tanult bölcsek ezen kijelentése.
A női természet nagyon egyszerű. Úgy mondják, hogy a férfi a mező, és a nő az aki a mezőn sétál, vagyis a mezőt élvezi. Vagyis ha elképzelünk egy mezőt, akkor a férfi az, aki azt megszerzi, megműveli, de a nő az, aki leszedi a virágokat, a termést és ételt csinál belőle.
Mai hasonlattal mondva, a férfi az aki megszerzi és fenntartja a házat, a nő pedig az, aki egy otthont csinál belőle. Ő rendezi be, ő lengi körbe, dönti el, hogy mi hova kerüljön stb.
A Férfi természetnek pedig ez tökéletesen elég, hogy láthatja, hogy az energia amit hazavisz, az nem veszik kárba, hanem vissza van forgatva a kapcsolatba a nő részéről.
Ez akkor most mit is jelent pontosan?
Ez annyit jelent, hogy a nőnek biztonságra, állandóságra és kiszámíthatóságra van szüksége, a férfinak meg éppen ennek az ellentétére. Vagyis a férfiúi természet örökké kalandra, változásra és mozgásra szomjazik.
Akkor most minden férfi egy rohadék, mert mindig kalandokra vágynak?
Nem, ez csupán annyit jelent, hogy a férfi megunja a nőt, ha a nő nem biztosítja számára a szükséges kalandot és változást, dinamizmust és mozgást.
Vagyis a párkapcsolatok nagy százaléka azért bukik meg, mert a férfi megunja a nőt. Teljesen mindegy, hogy ez úgy nyilvánul meg, hogy megcsalja, vagy bunkó lesz vele, vagy csak nem törődik vele, egészen egyszerűen ez az alap dolog minden probléma mögött, hogy megszerezte amit akart, és ráun, de ezt ugye nem fogja megmondani a nőnek, vagy csak nagyon kevés esetben, hanem inkább valami izgalom után néz.
Hogyan lehet ezt kiküszöbölni?
Nagyon egyszerűen, változatosnak kell maradni. Vagyis a nőnek használnia kell az intelligenciáját, hogy hogyan legyen elég izgalmas a férfi számára. Ezt különböző módokon teheti, de alapvetően azzal, hogy gyereket szül neki. Hiszen akkor azzal le tudja foglalni a férfi kalandvágyát, hiszen ha valóban egy férfiről beszélünk, akkor neki elég izgalmas lesz az, hogy ellássa a gyerekeit a családját, meg játsszon velük és a többi teendő, ami ezzel jár.
Még mielőtt megköveztek a hozzászólásoknál, elmondom, hogy itt fent az ideális esetről beszéltem. Arról, amikor egy nő tisztában van az identitásával, vagyis nő tud lenni, egy férfi meg férfi tud lenni.
Mert a férfi AD, a nő pedig szintén ad a kapcsolatba, de ő befogAD. A férfinak pedig erre a befogADásra van szüksége. Vagyis a nőnek érzései vannak és ebből fakadóan igényei, a férfinak meg igényei vannak, és az igényeinek megfelelően érzései alakulnak ki. Ez abból fakad, hogy a férfi jobban szereti használni a baloldali fiókos agyféltekéjét, míg a nő a jobboldali érzőset használja nagyobb hatékonysággal.
De mi van akkor ma?
Ma nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert nem férfiaknak és nőknek nevelnek bennünket az iskolákban, hanem szingliknek. Ez egy tudatos társadalom manipuláló eszköz. Vagyis a közoktatási intézményekben tudatosan olyan dolgokra nevelik tanítják a jövő nemzedékeit amitől nem jó apák és jó anyák lesznek, hanem egyedülálló, identitás zavarral küzdő valamik, akik nem találják a párjukat és a helyüket sem a világban.
Persze a jó és drága magániskolákban meg lehet tanulni azokat az élethez szükséges dolgokat, amikkel lehet családot alapítani, de általában kevesen járnak ilyen iskolákba.
Hiszen egy társadalmat úgy a legegyszerűbb kontrollálni manipulálni, ha a legkisebb egységei a családok nem léteznek. Mert most tulajdon képpen ez történt az elmúlt 50 évben, hogy leépítették a köztudatban a család, mint intézmény fontosságát.
Így senki sem vonzódik a családos élethez normálisan, mindenki szingli akar lenni és csak a maga hasznát lesi egy kapcsolatban, és csak a frusztráció marad ott legbelül, mert a vágy meg ott van mindenkiben arra, hogy megtalálja a párját.
Mi a teendő?
A dolog nagyon egyszerű. A férfiaknak meg kell tanulniuk férfinak lenni, a nőknek meg nőknek. A Nőnek meg kell tanulnia izgalmasnak maradni a férfi számára, aki így majd minden nap meg akarja hódítani. De ha nem érzi, hogy a nő ezt akarná és a nő tesz azért, hogy érdekes és új legyen számára minden nap, akkor keres magának valami izgalmas elfoglaltságot, ami a habitusának megfelelően változatos.
Ez lehet csak sima tv-zombivá válás, vagy kütyü, internet, játék mánia, aztán a nyerőgépezés egyéb szerencse játékokkal, majd a klasszikusnak számító pornóba menekülés, vagy egy másik nővel való szexuális kapcsolat létesítése.
Sajnos mi férfiak nagyon ostobák vagyunk, de ha megtanítjuk a választott nőnek, vagy inspiráljuk rá, hogy hogyan maradjon izgalmas számunkra, akkor már egy nagy előre lépést megtettünk a sikeres párkapcsolat működtetéséért.
Ennek a dolognak a fényében már nem is tűnik olyan nagy őrültségnek a fentebbi kijelentés, hogy egy kapcsolat sikere vagy kudarca mindig a férfin múlik.
Miért a férfin múlik csak egy kapcsolat, még mindig nem értem?
Ok, akkor elmondom pontokba szedve:
1. A nőnek biztonság kell, a férfinek meg izgalom.
2. Ha a férfi megteremti a biztonságot a nő számára, akkor a nő nem fogja elhagyni. Ha nem teremti meg, akkor a nő nyitva hagyja a kaput és más biztonságosabbnak tűnő férfi után fog sóvárogni.
3. Ha a férfi megteremtette a biztonságot, és a nő elégedett ezzel és nem hagyja el, akkor viszont biztosítania kell a férfi számára a kalandot és az izgalmat, különben a férfi meg fogja unni és más nők után néz.
4. A férfinek huzamosan kell biztosítania a biztonságot a nő számára, a nőnek cserébe izgalmasnak kell maradnia, és ráadásul ezt rendszeresen meg is kell beszélniük egymással, különben a férfi ráun a változatosságra is. Azaz a változatosság nem az jelenti, hogy egyszer ilyen, egyszer meg olyan, hanem azt, hogy mindig más, és a hangsúly itt a mindig-en van, nem pedig azon, hogy van 3 féle dolog, és azok váltogatva, hanem végtelen mennyiségű új dolog kell, és néha be lehet tenni visszatérő ismétlődő motívumokat.
5. Ezért a férfinek az a dolga, hogy tanítsa a nőt, illetve inspirálja arra, hogy tanuljon és fejlődjön, mert így a nő egyre több és több lesz és ezzel fenn tudja tartani az izgalmasságot a férfi számára.
6. A férfinak is fejlődnie kell, hiszen ha a nő okosabb, fejlettebb lesz nála, akkor rá jön, és kihasználja, vagy elhagyja egy még okosabbért.
7. Igazából az a fontos, hogy mindketten őszintén elmondják egymásnak a gondolataikat és érzéseiket és így tanítsák egymást, és így fejlődjenek együtt közösen. Mert így egymás párjai, kiegészítői tudnak majd lenni, így lesz a férfiből férj, a nőből, meg FELEség. Vagyis a férfi másik fele.
Ha ezeket valaki betartja, és érti a férfi és női természet és gondolkodás mód közötti alapvető különbségeket, akkor képes lesz működtetni egy kapcsolatot, akár férfi, akár nő. Hiszen ha az egyik fél nem akarja, vagy nem akarja megérteni ezeket, akkor nem fog működni a dolog.
Persze manapság a nők is és a férfiak is más eszközökkel dolgoznak, és van amikor aljas dolgokat követnek el egymás ellen. De a normális hozzáállás egy normális kapcsolathoz az lenne, hogy ha mindenki úgy próbálna belemenni egy kapcsolatba, hogy megadja az esélyt neki, hogy az a kapcsolat lesz élete hátra lévő részében minden.
És a nők általában így is vágnak bele egy kapcsolatba normális esetben. A nőkből viszont ez sajnos kiveszett, és a legtöbb esetben csak trófeákat gyűjtenek. Meg persze a férfiakból is kiveszett, és ők is trófeákat gyűjtenek. A Különbség az, hogy míg egy férfinak az egója lesz egyre erősebb a sok trófeától, hiszen ily módon kielégíti a változatosság iránti igényét, addig a nők minden egyes trófeával elveszítenek magukból valamit amire a férfinak szüksége van hosszú távon.
A jó hír az, hogy mindez tanulható és gyakorolható, elsajátítható dolog, az egyetlen dolog csupán amin múlik, hogy a férfi hajlandó-e megtenni még többet a kapcsolatért, illetve tudja-e inspirálni a nőt további fejlődésre.
Az, hogy most a férfi a férfi-e, vagy a nő a nő, arról ne beszéljünk, hiszen napjainkban számtalan olyan kapcsolat működik, ahol a nő már sokkal okosabb a férfinál, és igazából ő működteti a kapcsolatot, mert szereti, akarja a férfit, aki tudja biztosítani számára a biztonságot. Persze ebben az esetben a sokkal okosabb nőnek nem nehéz izgalmasnak maradnia a férfi számára, sokkal inkább kérdéses, hogy vajon ez szerelem-e, vagy a szeretet egy másik fajtája, esetleg a túrós-tésztáé, a kutyáé, macskáé-e, és ki kicsoda ebben a kapcsolatban?
aztán meg megint felfedeztem magamnak valamit, amire jól rá is kattantam. de hogyan is? megvan. az mr2-őn az "Eleven"-ben hallottam az Oziric Tentacles-t. egy nyelvet beszél a Korai Öröm-mel.
elragadott én meg bekebeleztem és lett az egyik kedvenc és az est hangfilmje. igen filmje, mert pörög rá a mozi a fejben. össze is raktam fejben egy psychedelic mixtape-et, de timecode híjján ... előtte még a FészekCinemá-ban megnéztük a Ghostdog-ot. na abban sem rossz a zene RZA-től.
