A tegnapi sztori nagyon durva volt. Leültünk dumálni, mint sokszor, (és a pohár vizet is mindig elfelejtem, mint most is). Dumálunk, dumálunk, de úgy ám, hogy a google earth-től, sidestory-k és azok sidestoryjainak láncolatán át eljutottunk a .. a .. naigen:
Szóval, ahogy bringáztam a gyárból haza -mesélem- a Reptéri uton a felüljáró alatt felmenetben villant be a múlt csütörtöki jelenet, amikor megkérdezted, hogy dolgozom-e hétvégén, mire én azt válaszoltam, hogy ezt ma már kérdezted, mire te, hogy nem, nem kérdezted, én bár úgy gondoltam, hogy de igen, válaszoltam, hogy igen. És erről beugrott, hogy akkor, az epizód után munkába menet, és megint csak a Reptéri (innentől Mágikus Reptéri út) uton ereszkedőben a felüljáró alól, ahogy kihajtottam: lehet, hogy nem is feledékeny hanem, kiesett neki az az idő, az ki lett ütve (túlsok scifit nézek?) .... Péter felpattant. Basszus. Akartam mondani, de láttam jobban vagy, rád hagytam, de tudtam, hogy neked déjà vu-d volt és nem tudtad.
És akkor tényleg az volt, déjà vu-m, ami azért elő szokott fordulni, de akkor mindig be is mondom, hogy déjà vum van, de most egy hét után esett le. Nekem ez durva volt. Jó durva.
Szerda az új csütörtök
Történt az unaloműzés elefántcsonttornyának fényfolyosóján
Történt az unaloműzés elefántcsonttornyának fényfolyosóján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése