Valaki nagyon olvas Portugáliában. Nincs tudomásom ismerősről azon a tájon.
Szóval, rómerkvellei péntek. Szabadságot irattam ki, mert délutánosként, pont lemaradtam volna a számomra legérdekesebb, és leginkább várt két koncertről. Így azonban csaptunk egy önfeledt itáliai délutánt, rakparttal, kvval, bruschettával. 4kor elkanyartam a rómer felé, hátha kell valamit segíteni. Már állt a színpad, kordonok a helyükön, "Hú pézé! Már el is ért a Gabó?"-kérdezte Tita.
"Nem, csak gondoltam, ha segíteni kell..."
"Ne, ezt most nem mondod komolyan, tényleg?!"
"Persze! Kesztyűt is hoztam."
Pikk-pakk lepakoltuk a sörpadokat, asztalokat, merthogy szabadtéri a buli.
Middlemist Red
Lassan szivárog a közönség. Csodaszép erőlködőik voltak, viszont pocsékul szóltak, és Soma, az énekes még flegmázott is a technikussal, de még ezek ellenére is, a zenéjük nagyon bejövős, koszos, amerikai, stoner rock. Utsó számnál az énekes lejött a színpadról, át a kordonon a nézők közé, ott egy kiscsaj kezébe nyomta a mikrofont és a Teleki utca irányába távozott. Ez nemcsak nekünk, hanem az együttes tagjainak is váratlanul jött, azt se tudták, hogy most akkor mi van. Vége volt, az van. Ivan and the Parazol-ra szépen megtelt a tér. Ha a MMR-re azt mondtam amerikai, akkor az Iván vérangol rhytm&blues update-hangolva, amúgy Primal scream-esen. A gitáros, mint a fiatal, kőarcú Ron Wood, vagy Závodi a Piramisból. Ivan meg, mint egy Robert Gillespie-be oltott Ian Astbury. Majd jött a Fish! és győzött. Ők az új Tankcsapda! A közönség megőrült, azt csináltak velük, amit csak akartak. Az énekes qrvára kiszúrta, hogy történjen bármi, szemembe húzott sapkában, arcomon sokat sejtető és titkoló félmosollyal, zsebre*@szott kézzel a színpad bal szélén lévő fát támasztom, megmozdíthatatlanul. Kihívásnak vette. "Jó! Tudjátok mi jön most!" Elől el kezdenek leguggolni. "Ez az! Mindenki! Le, le! Ez az!" Átjön a színpad baloldalára, velem szembe. A tér végébe mutat, "Ott hátul is!",-mondja, és rám néz. "Mindenki!" Oké, megadom magam. Már guggolva konstatálom a felfordított öklöt derékmagasságban visszarántó- yessst!
After már benn a Rómerházban Spacemonkei-vel,Sikztah-val és Captain Morgannel. Másnap. Fábián Juli és a Zoohacker. Jó, jó, meg tetszik, de nem vagyok erre hangolva. Irie Maffia. Szokásosan jó lehetett, de elbandáztuk a koncertet. Az afteren Random trip, a harmadik nagyonvárt. Kicsit csalódás. Janka kaphatott volna nagyobb teret, de jó volt a buli az udvaron, amit Paris spontán celebrált. Mea culpa, de csak ennyire emlékszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése