Iván Csekoff kalandjai

Iván Csekoff csapágyhidakon szobrászkodva warmuppolt az esti hardcore-gabber bulira.
10kor check off a gyárból, begyújtotta a rakétát és kerózott a Dongóba. Becsületkasszás a buli.  Berosszulás. Küldik a punkot rendesen. 

Totál nyolcvanas évek flashback, de frankón! A CPG! Kretens! ETA! Models! Még az a hangzás! -állapította meg Iván Csekoff. Aztán volt mégegy banda, utána Karak meg S.O.T.E.X., majd jöttek a gabberek. Szögeltek feszt.

Egyetemi Napok. Ott flyerezik Iván Csekoff a RómerKvellére, belépőért cserébe. A SZEN-en csak  a Blahaluisiana érdekelte, de sold out. A Fecskében Alphakommander német estje Josh-sal és Gordonnal. Cigi a parkolóban. Iván Csekoff adogat,  minek után valahol elhagyta a filmjét. Ez megtorpanásra késztette. Ritkán álmodott, de most megint (Lolitával). Fel volt rá készülve. Másnap szintén egyetemi napok, szintén szórólapozás. Végez, még a tegnapi este hatása alatt poroszkál át a hídon, előtte a korláton lógva egy négy fős csapat, kb 17 évesek, fekete, cső, mindkét térdnél ugyanott tépett, bershka-konfekció-farmer, hosszított fekete póló, b@szott nagy, fehér firkával, fölötte sötétszürke kapucnis, elől hosszú, hátul rövid kardigán. A híd alatt a rakparton két 17éves lány borozik, és szelfizik. Ahogy Iván Csekoff elhalad a galeri mellett,
-Igeeen?! Te figyelj! A haveromnak meg ekkora (alkarnyi, mutatja) a f@sza, csak úgy mondom.
Vihogás a válasz.
Iván Csekoff nyelt egyet és tovább haladt, bár izzott benne a düh szította vágy, hogy tiszteletre nevelje ezeket a konfekciógyíkokat, de csupán konstatálta, hogy a z generációs kölyköknél ez egy általánosan elfogadott és bevett ismerkedési norma. Brrr! A Széchenyi sqeeren épp biciklijének lakatjával küzdött, mikor mellé érve a társaságból, az, amelyiknek a f@szával dicsekedett a haverja:
"Öreg! Akkor a tied, ha ki is tudod nyitni!"-mondta, felröhögve.
Iván Csekoff agya ledobta az ékszíjat. Felegyenesedett. "Beszóltál, csira! Állj meg!" A láncot el sem tette, bal kezére tekerte, felpattant bringájára és a freinél utolérte őket. Farolva, bicót ledobva elindult feléjük. Hárman dobtak is egyből egy éles jobbost olajra, maradt a beszólós.
"Mi volt az a beszólás, kicsi csira?! "-üvöltötte az arcába Ivan Csekoff.
"Nem én voltam, uram! Nem én voltam!"- nyüsszögte a kis nyúlbéla.
"Akkor melyik volt?"-dörögte Ivan Csekoff
"Nem én voltam, uram, nem én voltam!"
"Most már uram? Nyúl vagy kiscsira! Letolom a torkodon a még olyan nagy f@szodat!"-lendült ütésre Iván Csekoff keze, de a kiüvöltött dühtől kitisztult annyira, hogy észrevette, tele a terasz vendégekkel, így egy "Nyamvadt ki csirá!"-val elengedte.

Szombaton bOdyssey. Hol máshol, mint a Rómerben. Érintés- és hangszínház, a "Ne aggódj, de ne is reménykedj!" szellemében maximum 8  -,mivel a szemek be lesznek kötve, ezért nem nézők, hanem- érzőnek. No, búgyet!-mondta Iván Csekoff és belépett a RÉV Társulat színházába, helyet foglalt az egyik széken, szemét lecsukta, feltette az odakészített szemtakarót, kezét ölébe ejtette és várta kísérőjét. Kéz siklott kezébe. Puha, ápolt, bársonyos, kicsi kezek. Iván Csekoff kezeivel nézte kísérőjét, érintette vállát, nyakát, a fülét, az állát, a szemöldökét .... és Iván Csekoff máris szerelmes lett, az érintésébe, a suttogó hangjába, a szellő hajába. Megbízott benne, torpanás nélkül követte, majd miután a kérőket lenyilazta tért nyugovóra mellette, de egyedül ébredtem, percekig barátkozva a fénnyel. Jó volt a sötétben. Bejöttek a kísérők, akik közül, most már látva, kiválaszthattuk a sajátunkat érintés, hang vagy bármi alapján. Kérdés nélkül is ... Kata volt az enyém.  Hmmm!