Szombat volt. Május 14.-e. Egy kanyarral, egy haverral egy óra alatt átcuccoltam. New life, new era, new párna, paplan, ágynemű. A falról egyből ugrott a kool and the gang-poster, Spiderman maradhat. Kidobozoltam a kincseimet, lámpák még kellenek. 2darab, de imádom. Meg egy növény. Visszafelé élem az életet -állapítottam meg a konyhában cigizve, alattam a körforgalomban egy Harley haladt át, méltóságteljesen-, hiszen egy kvázi egyetemista létformába integráltam magam. Nekem tetszik. Lámpa is lett, fekete. Ahogy terveztem, igaz, csak egy. Jól rezeg az új búvóhelyem. Holiday van hétvégén nem dolgozom. Péntek, Fecske. Candyt sikerült meglepnem a töltőjével, ő meg engem egy Captainnel, az élet meg újabb két emberrel, akik számára korom illetve abszurditása irreveláns. Szombat. Reggeli a virágpiacon. Sültkolbász mustárral és még meleg, friss fehérkenyérrel. Kv a SoleIIsoul-ban. Délelőtt rakpartozás, Balaton-feelingnek lángos egy padon, espresso és szieszta a Café Da Noi-ban magamévá tettem egy cannolit, és lett egy heveny, kulináris orgazmusom. És a szobámban, mint a Twin Peaks-ben, mindig szól a zene, és van illat és olvasok. Charles Bukowski-t. A nők-et. Végre. Este Édes Annával a Fecskében szarunk rá, hogy mit beszélnek.Vasárnap. Reggel régiségpiac, de elmaradt, nem volt, pedig ez, a hónap harmadik vasárnapja.Láttam készülni a tortacsodákat. Délután kv a Pascucci teraszán, a Balkon legújabb számát, benne Najmányi László SPIONS-történetének 60. részét olvasom. Fagyi Frei gelatojában. Egy madagaszkári vanilia szicíliai narancshéjjal és bazsalikommal, és egy indiai mangó gyömbéres maracujával. Az utóbbi, pláne magnifico. Jól vagyok!
Valaki nagyon olvas Portugáliában. Nincs tudomásom ismerősről azon a tájon.
Szóval, rómerkvellei péntek. Szabadságot irattam ki, mert délutánosként, pont lemaradtam volna a számomra legérdekesebb, és leginkább várt két koncertről. Így azonban csaptunk egy önfeledt itáliai délutánt, rakparttal, kvval, bruschettával. 4kor elkanyartam a rómer felé, hátha kell valamit segíteni. Már állt a színpad, kordonok a helyükön, "Hú pézé! Már el is ért a Gabó?"-kérdezte Tita.
"Nem, csak gondoltam, ha segíteni kell..."
"Ne, ezt most nem mondod komolyan, tényleg?!"
"Persze! Kesztyűt is hoztam."
Pikk-pakk lepakoltuk a sörpadokat, asztalokat, merthogy szabadtéri a buli.
Middlemist Red
Lassan szivárog a közönség. Csodaszép erőlködőik voltak, viszont pocsékul szóltak, és Soma, az énekes még flegmázott is a technikussal, de még ezek ellenére is, a zenéjük nagyon bejövős, koszos, amerikai, stoner rock. Utsó számnál az énekes lejött a színpadról, át a kordonon a nézők közé, ott egy kiscsaj kezébe nyomta a mikrofont és a Teleki utca irányába távozott. Ez nemcsak nekünk, hanem az együttes tagjainak is váratlanul jött, azt se tudták, hogy most akkor mi van. Vége volt, az van. Ivan and the Parazol-ra szépen megtelt a tér. Ha a MMR-re azt mondtam amerikai, akkor az Iván vérangol rhytm&blues update-hangolva, amúgy Primal scream-esen. A gitáros, mint a fiatal, kőarcú Ron Wood, vagy Závodi a Piramisból. Ivan meg, mint egy Robert Gillespie-be oltott Ian Astbury. Majd jött a Fish! és győzött. Ők az új Tankcsapda! A közönség megőrült, azt csináltak velük, amit csak akartak. Az énekes qrvára kiszúrta, hogy történjen bármi, szemembe húzott sapkában, arcomon sokat sejtető és titkoló félmosollyal, zsebre*@szott kézzel a színpad bal szélén lévő fát támasztom, megmozdíthatatlanul. Kihívásnak vette. "Jó! Tudjátok mi jön most!" Elől el kezdenek leguggolni. "Ez az! Mindenki! Le, le! Ez az!" Átjön a színpad baloldalára, velem szembe. A tér végébe mutat, "Ott hátul is!",-mondja, és rám néz. "Mindenki!" Oké, megadom magam. Már guggolva konstatálom a felfordított öklöt derékmagasságban visszarántó- yessst!
After már benn a Rómerházban Spacemonkei-vel,Sikztah-val és Captain Morgannel. Másnap. Fábián Juli és a Zoohacker. Jó, jó, meg tetszik, de nem vagyok erre hangolva. Irie Maffia. Szokásosan jó lehetett, de elbandáztuk a koncertet. Az afteren Random trip, a harmadik nagyonvárt. Kicsit csalódás. Janka kaphatott volna nagyobb teret, de jó volt a buli az udvaron, amit Paris spontán celebrált. Mea culpa, de csak ennyire emlékszem.
Iván Csekoff csapágyhidakon szobrászkodva warmuppolt az esti hardcore-gabber bulira.
10kor check off a gyárból, begyújtotta a rakétát és kerózott a Dongóba. Becsületkasszás a buli. Berosszulás. Küldik a punkot rendesen.
Totál nyolcvanas évek flashback, de frankón! A CPG! Kretens! ETA! Models! Még az a hangzás! -állapította meg Iván Csekoff. Aztán volt mégegy banda, utána Karak meg S.O.T.E.X., majd jöttek a gabberek. Szögeltek feszt.
Egyetemi Napok. Ott flyerezik Iván Csekoff a RómerKvellére, belépőért cserébe. A SZEN-en csak a Blahaluisiana érdekelte, de sold out. A Fecskében Alphakommander német estje Josh-sal és Gordonnal. Cigi a parkolóban. Iván Csekoff adogat, minek után valahol elhagyta a filmjét. Ez megtorpanásra késztette. Ritkán álmodott, de most megint (Lolitával). Fel volt rá készülve. Másnap szintén egyetemi napok, szintén szórólapozás. Végez, még a tegnapi este hatása alatt poroszkál át a hídon, előtte a korláton lógva egy négy fős csapat, kb 17 évesek, fekete, cső, mindkét térdnél ugyanott tépett, bershka-konfekció-farmer, hosszított fekete póló, b@szott nagy, fehér firkával, fölötte sötétszürke kapucnis, elől hosszú, hátul rövid kardigán. A híd alatt a rakparton két 17éves lány borozik, és szelfizik. Ahogy Iván Csekoff elhalad a galeri mellett,
-Igeeen?! Te figyelj! A haveromnak meg ekkora (alkarnyi, mutatja) a f@sza, csak úgy mondom.
Vihogás a válasz.
Iván Csekoff nyelt egyet és tovább haladt, bár izzott benne a düh szította vágy, hogy tiszteletre nevelje ezeket a konfekciógyíkokat, de csupán konstatálta, hogy a z generációs kölyköknél ez egy általánosan elfogadott és bevett ismerkedési norma. Brrr! A Széchenyi sqeeren épp biciklijének lakatjával küzdött, mikor mellé érve a társaságból, az, amelyiknek a f@szával dicsekedett a haverja:
"Öreg! Akkor a tied, ha ki is tudod nyitni!"-mondta, felröhögve.
Iván Csekoff agya ledobta az ékszíjat. Felegyenesedett. "Beszóltál, csira! Állj meg!" A láncot el sem tette, bal kezére tekerte, felpattant bringájára és a freinél utolérte őket. Farolva, bicót ledobva elindult feléjük. Hárman dobtak is egyből egy éles jobbost olajra, maradt a beszólós.
"Mi volt az a beszólás, kicsi csira?! "-üvöltötte az arcába Ivan Csekoff.
"Nem én voltam, uram! Nem én voltam!"- nyüsszögte a kis nyúlbéla.
"Akkor melyik volt?"-dörögte Ivan Csekoff
"Nem én voltam, uram, nem én voltam!"
"Most már uram? Nyúl vagy kiscsira! Letolom a torkodon a még olyan nagy f@szodat!"-lendült ütésre Iván Csekoff keze, de a kiüvöltött dühtől kitisztult annyira, hogy észrevette, tele a terasz vendégekkel, így egy "Nyamvadt ki csirá!"-val elengedte.
Szombaton bOdyssey. Hol máshol, mint a Rómerben. Érintés- és hangszínház, a "Ne aggódj, de ne is reménykedj!" szellemében maximum 8 -,mivel a szemek be lesznek kötve, ezért nem nézők, hanem- érzőnek. No, búgyet!-mondta Iván Csekoff és belépett a RÉV Társulat színházába, helyet foglalt az egyik széken, szemét lecsukta, feltette az odakészített szemtakarót, kezét ölébe ejtette és várta kísérőjét. Kéz siklott kezébe. Puha, ápolt, bársonyos, kicsi kezek. Iván Csekoff kezeivel nézte kísérőjét, érintette vállát, nyakát, a fülét, az állát, a szemöldökét .... és Iván Csekoff máris szerelmes lett, az érintésébe, a suttogó hangjába, a szellő hajába. Megbízott benne, torpanás nélkül követte, majd miután a kérőket lenyilazta tért nyugovóra mellette, de egyedül ébredtem, percekig barátkozva a fénnyel. Jó volt a sötétben. Bejöttek a kísérők, akik közül, most már látva, kiválaszthattuk a sajátunkat érintés, hang vagy bármi alapján. Kérdés nélkül is ... Kata volt az enyém. Hmmm!
