Egy antiszigetes Szigettrip-flashbackje absztinensen, notsurvivalekkel, hülye ribancokkal és radicalgastroval. Egy roadmovie.

Vasárnap délben érkeztünk. Ez a -2. nap, a beköltözés. 4-kor nyitottunk. Tik-tak hummus & shisha bar. Vegan free. Mellettünk camping, szemben a raklapokból épített Colosseum és az Artzone. Hétfőn délután hallottam először vendégtől magyar szót, és megkezdődött a porinvázió. Szerdán sikerült beszereznem egy orvosi maszkot a gyógyszertárból (, merthogy az is volt a Szigeten, meg Mcdonalds, bár ezt nem láttam, meg Rossman, ahol feltankoltam papírzsebkendőből). Kínzó, fel nem szakadó, száraz köhögés, égő hörgők. A privát felmérésemre, tapasztalásomra alapozva mondom, hogy a kérés hiánya, nem hungarikum, ami fölött volt, hogy sztoikus nyugalommal elsiklottam, volt, hogy poentírozva népneveltem, mikor a delikvens elém kerülve kommunikációs kapcsolatba lépett velem:

-Falafel sandvich. -mondta a vendég.

-Hi, Falafel Sandvich! I am Zoli. -válaszoltam.

A legtöbb esetben értetlenség volt a reakció, ilyenkor legyintve mondtam:

-This is hungarian joke. Forget it!

Mászkálni csak reggel mászkáltam fürdés után némi reggeliért. Akkor láttam, hogy eeez, egy kib@szott nagy, falusi vurstli. Egy búcsú, ahol yolo van, ahol ringlispil helyett háromezerért megihatsz egy korsó sört 50 méter magasan, ahol a péksütemény (kakaós csiga, sajtos rúd, bukta) egységárasítva 490, ahol a programok végeztével a helyszineken lakossági, éneklős houseokat nyomatnak, ahol egy doboz szőlő 1900.

Szóval a legdurvább a szerda volt. 7-kor keltem, hogy rendbe tegyem a pultot, legyen smootie, tea, forró víz, hogy 10-kor ki tudjunk nyitni, aztán hajnali 3-ig meló, zárás. Míg a többiek fürödtek, én vigyáztam a sátrat, meg szigiztem egyet. Lefeküdtek, én meg elindultam. Wahorn András (A.E. Bizottság) köztéri installációjánál megtaláltam, akit kerestem. 

-You maked my favourite drink on festival. Thank you!

-No, me too! I'm happy!

Bolyongtunk a Colosseumban, biológiai kéznyomot hagytunk egy Ford Transit motorháztetején. Gyors alvás, reggel van.

Láttam egy párt, kezükben egy transzparens: "We need weed!" Egyébként meg senki nem akart füvet szerezni. Ellenben a Magic mirror sátrat mindenki rajtam kereste, mintha legalábbis egy "i"-betű lett volna a pólómon. Meg papírzsebkendőért és szalvétáért nyaggattak. A sokadiknál -aki egy német fickó volt-, mikor nyújtottam a papírzsebkendőt, ráfogtam, közelebb húztam magam és tentori hangon a fülébe suttogtam: "You are not survival!" (, mert még egy ennyire bagatel szituációban is másra vagy utalva. De ezt, már csak gondoltam.)

Pénteken estére már felszaporodtak a magyarok. Naná, hogy velük volt igazi konfliktom. Két vadászó milf, frissen sminkelve csiniben, valami minősíthetetlen hangnemben rendelt a Robinál. Pont a hangnem miatt, megnéztem őket, de közben csináltam a rendeléseket, meg fizettettem. Két perc múlva Robi kérdezi:

-Zé! A két csaj fizette a szendvicset?

-Nem.

-Ezek leléptek fizetés nélkül.

-Baszki! Robi figyelj a kasszára!  

Kiléptem a pultból és elindultam a tömegben megkeresni őket. Az egyik kereszteződésben sétálva, zabálták(!) a szendvicset. A nagyszájúnak megérintettem a vállát.

-Hölgyem! A szendvicseket elfelejtettétek kifizetni, úgyhogy légy szíves!

-Ez neked szendvics?! Hát ezt én nem fogom kifizetni.

-De bizony igen! Mert, ha szerinted nem szendvics, akkor hagyd ott, ne edd meg!

-Pedig én ezt meg fogom enni!

-Akkor gyere vissza és fizesd ki!

-Nem!

Most mi a f@szt csináljak? Üssem meg? Nem. Azt nem lehet,elvégre, mégiscsak egy nőről van szó. De megütöm. Nálam, és ők kivívták az egyenjogúságot. De nem, nem lehet tetlegesség, máshogy kell lealázni. (mindez egy másodperc alatt futott le az agyamban)

-Megeszed? -kérdeztem miközben már én is fogtam a szendvicset, de elvenni tőle nem tudtam.

-Igen!

Fogást váltottam. Már a két szendvicset tartó kezét fogtam. Ő arra számított, hogy ki akarom venni a kezéből, de nem. A kezeivel fröccsenősen összenyomtam, ment is a csinosra. A másiknak meg, egy alulról felfele irányuló ütéssel vertem ki a kezéből. Konstatáltam, hogy hova esett,

"Most már ehetitek! Hülye ribancok!"-kal megfordultam, qrvaanyázások közepette, de elégedetten, ott hagytam őket. Radicalgastro és igazságosztó.

Szombaton, anélkül, hogy az órámra néztem, tudtam, hogy Sikztah játszik a Colosseumban. Elkéredzkedtem wc-re, beverekedtem magam a színpad előtti kordonhoz, hogy küldjek egy respect bicc-et. Már nem is tudom, hogy szombaton vagy vasárnap arra ébredtem, hogy szakad az eső. Felnéztem, az első sátorban, ahol az egyik kolléga aludt, 10-12 holland kvaterkázott. Kiakadtam, mint a barom. Mit képzelnek ezek? Bejönnek egy lezárt sátorba? Fck!

-Go out! Now! You're not sugar. (Foglaltam basic angolba a zápor tanítását.)

És ami jó volt: pillanatszerelem a lyoni Poisin Ivy-vel (szemhéja, mint szeme, szőlőszínből ezüstszürkébe. Olyan, mint a jó bor. Francia. Finom elegancia. Működik a kontraszt, már-már szürreális. És egy francia lánynak levelet kell írni. "You're beautiful! I like you! Come back! (The skinny guy from shisha-bar)"; a lány, akinek elkészítettem kedvenc italát; egy amsterdami török büfében dolgozó holland lány;  Tilla a feleségével; Sikztah; hogy Bence helyett megnéztem a Limp bizkit-től a My way-t és, hogy a terhelhetőségi önteszten megfeleltem.

Hétfőn, hajnali 2-kor bezártunk. A főnök kivitt a délibe. A transit zone tele, alvó menekültekkel. A pályaudvar még zárva. Van egy non-stop bár, tele a Szigetről jött külföldivel. Kávé nincs, mert most mosta el a gépet. Marad a Red bull. Egy finn srác -Thomas- csapódik hozzám cigaretta apropóján. Zagreb-ba megy egy psytrance fesztiválra. A Szigetről nem is hallott. Egy kapucnis hátáról olvastam a fellépőket. És meg lettem erősítve, finnugor nyelvrokonságbeli hitemben.

4:30-kor indult a vonat. Fulltele volt. Alvás, ohne. Fél 7, Győrben vagyok. Pékségből briós és kakaó. Hazagyalogolok. (A bringám Robiéknál hagytam és még korán van.) Ejtőzés a kádban, hondoltam mostmár alszom egy keveset. Vasárnap, 10 óta vagyok fent. Hát nem. Hazaállított anyám. Úgyhogy alvás sztornó. Igy mentem be a gyárba. És nyugi volt. És 10-kor haza, és ájulás. [Csapó!]

Zárszó: Minden ami ezen kívül a Szigeten történt, az ott is marad.

 The door

 Colosseum

 bedroom

 crazy horses

 dutchgirl

 The neighborhood

 yellow submarine

 volt hastáncosunk is (minden áldott nap)

 a camp

 egy magic bus vagyis egy magic robur

 Mushroomland

 Trouserswood

 "Kansas nem is létezik"

 Darth Weeder aka Gastro Bane

 Bacardis hostess, kedves

 Ezt láttam a Szigetből

 meg őt

 Sikztah

 Ő orosz

 mellesleg.

Go to hell for heaven sake!

Szóval egész hétvégén gurultam. A legjobb vasárnap volt. Az egyetem parkolójából indultam vissza, mert láttam, hogy készülődik a vihar. Pont beértem az árnyékvető ponyva alá a Dunakapu téren. Dörgött, villámlott, szakadt, én meg a Fiammal egy jót telefonáltam. Ja, és Jake Gyllenhaal, Enemy (Embermás) című filmjét, ha javasolhatom, nagyívben kerüljétek! Ennél nyomasztóbb már-már kaffkai parafrázist még nem láttam. És könyörgöm ezt a Jake-et dugja már meg valaki! Csak hervasztó szerepeket bír játszani. 

Most már tutituti, megyek a Szigetre dolgozni, egy vegetable büfébe, a Colosseummal szemben. Élettársi közösségre lépek egy hétre Robival és 2 hastáncos csajjal. ☺

Hétfőn épp a Setup-ba gurultam vissza a boarddal, amikor a Bécsikapu téren lekiabáltak. Simán elgurultam egy réglátott haver mellett. Dajer volt, a győri punklegenda, a néhai Auróra cirkáló(!) énekese. Bemutatott az anyukájának, "egy régi punk haver". Nyárra hazajött Canadából. Otthon ő is longboardozik (,minő újabb párhuzam), este meg bandázunk egyet. És így lett. Elfröccsöztünk a Matrózban, aztán chilleztünk a Fecskében. Ő is megtalálta a ritmusát. Dolgozik (fest. szobát), rákattant az elektronikus zenékre, house-számokat csinál, dj-zik, aztán télen meg lehúz Mexicoba, egy halászfaluba. Jól nyomja.

Délután volt egy laza szemináriumunk Pöpivel, minek után megkívántam a paprikás csirkét. Go vásárcsarnok. A bábolnaiak már mindent elpakoltak, de a néni kedves volt és még kiszolgált. Kértem egy mellet, két combot és két szárnyat. Már itthon konstatáltam, hogy egy kicsit megint túlvállaltam magam, hiszen egy komplett csirkét vettem. Az egyik combot és a fél mellet, majd holnap kirántom.

Ha csütörtök, akkor uszoda. De nem ám az élményfürdő része, hanem az oldszkúl. Törülköző ledob a sportmedence sekélyebb végénél egy platán árnyékába, egy gyors tus, hogy ne kapjak infarktust és irány a medanszié. Isssteni a víz. Nem az a büntető, amiben, ha nem mozogsz, vacogsz, hanem a hűsítő fajta, és imádtam, hogy láttam a víz alatt (beújítottam egy úszószemüveget). Rajtkövön száradás. A füves domboldalon (régen ez volt a rajok helye) csak egy -,kissé aszalódott- milf monokinizett. Ahogy begurultam a teaházhoz longboarddal -megint éltem a lehetőséggel- a könyvelőm jegyezte meg, hogy 

-Te sosem nősz fel?! 

-Hát dehogy nem! Én már felnőttem. Egy naaagy-nagy gyerek vagyok. (Azt csak remélni tudom, hogy: nem infantilizmo.) 

Reggeli first kv a Pascucci teraszán. (Bírom a csajokat és imádom a kérdést! "A szokásosat?") Hozza a srác, leteszi elém.

-Ne haragudj, megkérdezhetem, ti nem árultok cédéket?

-???

-Hát, ahol dolgozol. Mindig látlak kijönni ...

-Ja! Oda kvzni járok. Csak viccelek. Szóval nem ott, vagy ott nem dolgozom, viszont árulnak cédét, de asszem csak helyi rap-bandákét, Barbár fívérek, Vicc beatz.

-Jaja, az kellene.

-Na, a bolt meg a Sole II Soul, amelyik előtt kint van egy nagy Okley-zászló. 

-M'ér' Pézé, téged nem zavar, hogy ők, csakúgy kapnak pénzt, te meg 90ezerér' gályázol? tette fel a kérdést egy haver. Mire én:

-Hol van ez, akárcsak nagyságrendileg is ahhoz, amit ezek a szemünk előtt lopnak el?

-Hétfőn megyek a Szigetre, de ugye ott nem fognak robbantani?!

Hol élnek ezek az emberek?! Az idézett hölgy, történetesen velem egy városban. Most komolyan?!?! Milyen tévéadást néznek ezek? Ja?! És a gyerekek (,mármint a helyiek)? Félnek? Félnek a Baross uton? A fekete emberektől? Na, az a gyerek mit hallhatott, otthon, hogy fél a migránsoktól? Tuti, hogy van olyan család, ahol már elhangzott, "Ha rossz leszel, elvisznek a menekültek!" Kérdem ezt, azért, mert nekem az ismeretlen rossz kevésbé félelmet keltő, mint a már tapasztalt. 

Megcsináltattam az útlevelem. A hajózáshoz nélkülözhetetlen és biometrikus.

Lőttem egy fekete tankot. Nagyon "makeyourself"-stílusban ecsettel, fehér festékkel "Go to hell for heaven sake" van rámázolva. 😄

Ez volt a Sziget(en) 1996-ban, -19 éve,- és én. Azóta sem. 

 http://index.hu/kultur/sziget2001/tor_96

Na majd most. Vasárnap reggel indulok.

Holiday trip: first station

Először úgy terveztem, hogy 29, 30-án leszek szabin. Szerdán Művészetek völgye, csütörtökön kipihenem, pénteken meg meló. Na ebből az lett, hogy augusztus 17.-ig kitoltam a szabadságomat. Ebbe még belefér az is, hogy lemegyek a Szigetre egy hétre, népélelmezési feladatokat ellátni. Egy laza training a hajós melóhoz úgy nyelvi, mint szakmai szinten.

A kedd, az húzós volt. Hoztam a régi tempót. Kettőig a gyárban, onnan este 10-ig a teaházban. Utána meg még belefutottam némi jóságba, így eggyel későbbi vonattal indultam, mint terveztem (a 4:11-es ébresztésről semmi emlékem). Celldömölkön, míg a csatlakozásra vártam realben néztem a "Szomszédok"-at a restiben, teljesen autentikus miliőben és korhű árukészlettel. Fél 1-re értem Kapolcsra. Leszálltam a buszról és egyből belefutottam Pöpiékbe.

Ejtőztünk egyet a Harcsa Veronika udvarban, miközben egy qrvajó ének workshop zajlott. Onnan kefelé jövet találtuk ezt a kiállítást, és ami csak itthon értettem meg, vagy inkább úgy fogalmazok hogy itthon értelmeztem, mert jelen esetben nem arra voltam kiváncsi, hogy mit akart a művész kifejezni, hanem az, hogy én mit látok (meg) benne. Volt egy ház. Bejárata, és a házat körbeölelő vizesárok is eltorlaszolva, elbarrikádozva, de az egyik ablak nyitva. Benézve, két használt matrac a falon és a kiszűrődő zene asszem Psychic TV, vagy P. Orridge. "Nemzet építés 00:24", "Építés közben ilyen a ház". Ajtó előtt ember. Tétova, sete-suta. Téblábol, az ajtót fürkészi és néha az orrát fújja. De mi az, ami bent, nemzet építés címén zajlik, vagy egyáltalán történik-e valami? Sose fogom megtudni, pedig ott volt a lehetőség a nyitott ablakban.

A kiállításról semmit, de semmit nem találtam a programfüzetben. Némi searchölés után annyit sikerült meg tudnom, hogy Ben Vautier fluxus- és mail art művész, idén 80 éves, kinek idézett dadaista kiáltványi kiáltásai önnön farkába harapva, megkérdőjelezik a művészet létjogosultságát, szükségességét.

Aztán áthajtottunk Taliándörögdre becserkészni a klastromromot,

de mégcsak a zenekarok molyoltak, úgyhogy lehúztunk a faluba célirányosan betévedni a Tilos udvarba.

Megtaláltam Zotykát, aki épp tüzifát gyűjtött a főzéshez és eléggé szotyi volt, mert a szép lányok ritka vendégek az udvarban, pedig -, de ezt mondanom sem kellene- überkirai a zene. (A teraszon volt egy csajszi, vállán léghajó-tetkóval.) Vissza a Klastromhoz. A Pink Floyd pompei-i koncertjét idézte meg nekem, úgy a helyszín, mint a zene. A zene, amit ezek a pimaszul fiatal srácok (Middlemist red) összehegesztettek. Mintha a Doors fúzióra lépett volna a már említett Pink Floyd-dal egy kaliforniai garage-ban. És önjelölt optikai tuningnak(?) megjött a fotós.

Namegintegykoncertaqrvaéletbe-mozdulattal b@szta a rom tövébe a workpack-jét. Háttal a közönségnek, haénnemlátomőketőksemengem-attitűddel egy láthatatlan paraván mögött el kezdte rendbeszedni a toalettjét. Picsanaci előlről, popsiból kihúz gézblúz vállból megigazít, majd bal váll fölött agresszív rágózással körbepásztáz, mindezt Pöpivel természetesen alászinkronizáltuk. Egyikünk leírta a tevékenységét, a másik meg ehhez egy lehetséges gondolatot társított. Ezen pörögtünk, amikor ...
"Baszki a csajon a blúza alatt nincs semmi!" Jó, mondjuk cicije sem, csak a két bimbó. De az nagyon! Így lett ő, Bimbi (bár itt pont nem látszik). És baszki, ha a figyelemfelkeltés volt a célja, azt esetünkben (5-ből 5, még a csajoknál is) maximálisan elérte. Onnantól kezdve, a koncert mindennek az aláfestése volt, de az nagggyonjó!
Go vissza Kapolcsra, a Harcsa Veronika udvarba Random Trip-re. Megint nem csalódtam bennük, iszonyú jó volt. Engem a kölkök (a nézők között), azért egy kicsit frusztráltak, de ez a fesztivál teljen a tolerancia jegyében, gondoltam, és túltettem rajta és jól éreztem magam. Aztán az éjszaka kereszte-kasba bebolyongta9m Kapolcsot. Csak mentem, csak mentem a hangok után, pultozás, cigizés kvzás, séta tovább, csapódok és csapódnak, a görögkatolikus templom kertjében magamra húztam a hálózsákom. Másfél órát aludtam. Kerestem egy kávét. A Pokol-lik még/már nyitva volt. Belefutottam Mc Kemonba. A négyhuszassal Tapolcára, onnan Celldömölk és Győr.Szombaton piac, 10kor h&m, cipőfűző, teaház, setup, soleiisoul, teaház.✅ Nálam a longboard, gurulás van.
Köszi a képeket Streetphoto Győr