Szívek,szeretők és a megivott bor

"Szívek, szeretők és a megivott bor. Ezeket nem szabad számolni." tartja egy olasz mondás.
Hát nem elüldöztek a kedvenc  padomról?! Ugyanis szokásommá vált délutános héten, meló után, a csészényin, az Isten háza előtti padra leülni, elszívni egy cigit, hallgatni a szökőkút ritmikus zuhogását, nézni a túrista falkákat, ahogy valami helyet keresnek, megvárni míg bezár a drinkbár és a kedves pincérlány bringán hazafelé veszi az irányt. (és nem mellesleg, free wifi). Csütörtökön is negyed 11-re odaértem. Letámasztom a bringám, kényelmesen elhelyezkedem, előveszem a szettem, de valami nem stimmel. Hogy az a ... !!! Gondolom a nyárnyitóra tekintettel bekapcsolták a díszvilágítást. Imagine! a tér túloldalán lévő borbár, és az étterem terasza az elsötétített nézőtér, én meg reflektorfényben kézimunkázok on the stage. Úgyhogy felszámoltam hídfőállásom és áttettem bázisom a másik térre.

 A másik térre, amit kezdek megkedvelni, pedig voltak, s vannak is esztétikai fenntartásaim, ellenérzéseim, mert az a delikátház csúnyán belerondít a képbe, mert nincs közepe a térnek szökőkúttal -az van, de nem középen-,vagy szoborral, hogy vannak ezek a fákat funkcionálisan stilizáló árnyékvetők. Tényleg, ha már fa nincs, tök jó. De nem kellett volna pár padot, köztéri széket alá betenni?! Mi is ott cseresznyéztünk és ha nem lettek volna a boardok, akkor választhattunk volna, hogy állva vagy földön ülve. Viszont tetszik, a sok lépcső, hogy kezdik birtokba venni, hogy a kiskacsák feltelepedtek a szökőkút tetejére, hogy kifeküdtek a placc közepére szárítkozni, hogy este a várfalon kisebb csapatok bandáznak. Délben még a cseresznyézés előtt a csészényin hallgattunk két srácot. Egyikük szaxofonon, a másik gitáron
nagggyon kis f@sza, füstös jazz-, és bluestendereket játszott qrvajól és tök szerényen a cipőbolt kirakatában ülve. Na ők kellenének a dunakapu térre, meg pár deszkás vagány, meg bmx-es, és él a tér. Megnéztem a "Fury"-t. Ez, a BadTripes 2.vh-s, tankos film.

Nekem bejött. Meg az "Interstellar" is.

És az "Utolsó éjjel". Ez egy 2002-es Edward Norton-film. És ez a monológ!!!

De, ami most viszi a pálmát nálam, az "Liza, a rókatündér".

Nekem a magyar Amélie. Egy franciásan abszurd mese, olyan ..., Jean-Pierre Jeunet stílusban.
Szombaton volt ez a nyárnyitó, térátadó városi rendezvény efemer sztárokkal, minek köszönhetően, a rómerbe meghírdetett koncertet a Fecske teraszán kellett megtartani, ugyanis városvezetésileg el lett rendelve, hogy városi tulajdonú intézményben adott estén, nem lehet rendezvény!!! Ez milyen?!  Ettől függetlenül, a koncertnek jót tett. Azt a kis teraszt, 20-30an kellemesen megtöltöttük. A Spark The Hawk kezdett a környezetbe abszolút passzoló indiefolk-jukkal. (azért az éneknél néha felszisszentem, pedig nem vagyok egy whitefül.) Utánuk Zanzinger, akiről már olvastam jókat. Jó is. Jó a hangja, tud is énekelni, jól is gitározik, de ... nem voltam bluesra hangolva. Vizowski. Egy olasz srác. Azt hittem ő is songwriter. Az a gitárosfajta, de nem. El kezdte felállítani a szintijeit. Nekem erre, lakodalmas képek ugrottak be. Nem szeretem a lagzis tripet, és borzasztóan hamis is volt. Viszont a hangulat tökjó volt. Begurult három holland, bringás túristalány is. Jön Robi, lerogy mellém.
-Pézé, de jó, hogy itt vagy! Ezt nem hiszed el! A Baross út elesett! Csak cigók, meg fekák. De tele! Jó, tudom, te, olyan ... elfogadóbb vagy, de eeez ... Szandika kérek egy fórrózizcolát!

Egy sima keddnek indult. ... aztán találkozott a matróz ,( ő mondta és ő már 2 éve is tudta

) és a királylány (én mondtam, mert azt láttam hosszú, fehér, nyári ruhában) ...

Szerdán ejtőztünk egyet a téren. A frigyládánál belebotlottunk egy joviális öregúrba. Épp a hegedűjét hangolta. Előtte állványon ipad és egy Marshall-láda. Fogggalmam sincs kitől, és mit játszott, de akkor és ott bejött. Mellette tisztes távolságban meghúzódva a felesége hallgatta a játékát. Sehol egy kalap, - ja de. Az öreg fején egy krokodilvadász- egy nyitott hegedűtok. Csak a szórakoztatásunkra?

Múzeumok éjszakája. Paris, f@sza kis G A L A K T I K A-bulit hozott össze interaktív kiállítással, longboard installációval, vetítéssel és egy birodalmi katonával.

van itt élet van itt pezsgés

Elég pocsék idő volt a pünkösdi hétvégén, ráadásul se pénteken, se szombaton, -talán most először- semmi nem volt. Vasárnap zárás után -csak a társaság végett- átmentem a rómerbe. Hagymás- és chillis bab főzőverseny volt, utána meg a Spencer Hill Magic band játszotta, az ihlető filmek zenéit. Részemről brrrr, úgyhogy irány az udvar és bunchlife, miután Péter kezembe nyomta a Captain Morgan üveget.

Tudom, mi akarok lenni! (a rumtól függetlenül és még időben.) Matróz. Tengerjáró matróz. 

 Popeye

Először, persze folyamon, és egyenlőre csak a konyhán. Az első szabadságom alatt megcsinálnám a folyami matróz vizsgát, a következő etapban meg a tengerit. Krk szigeten. Így tervezem. (Alkarra horgony tetkó a kikötők nevével, ahol megfordultam.) De frankón! Tudom, kemény meló. Suvickolás, karbantartás, javítás, és festés, mert olyan nincs, hogy legalább egy matróz ne festene, és hogy a hajózást az esetek nagy többségében a felnőtt életük elején választják az emberek, -már ha,- hogy anyagilag megalapozzák jövõjüket, majd megállapodnak, letelepednek, családot alapítanak. Hmmm. Hát, én nem. Ezer dolog kötött Győrhöz, amik nem engedtek. Az utolsó, a bérelt lakásom volt, ahova házhoz jöttek az élmények és ezért, -szó mi szó-, onnan ki se nagyon mozdultam. Az volt az Otthonom. Akik feljártak, azoknak is hiányzik. Valószínű,  a Blahaluisiana-t is felhívtam volna koncert után, amin elvarázsoltak, legfőképp  Barbara, az énekes. "Pézé, te szerelmes vagy az énekesnőbe."-jegyezte meg Petra a Zerka-ból. És tényleg. Semmi extravaganza, semmi manír, only természetesség, szomszédlány-jelenség, de amikor felveszi a puha, barna, férfi kalapot, .... és a hangja! Gwen Stefanie-éra emlékeztet.

Az utsó számot a közönség között játszották és qrvára nem siettek haza, koncert után a pultnál vegyültek. A gitárost "megnyugtattam", hogy lentről nem látszott az árpája. Ez volt pénteken, vagyis ennyire emlékszem. Ja!  meg arra, hogy a dj-vel -Clock- dumálok, aki nekem szegezi a kérdést: "Te pézé, hogy van az, hogy az a lány, miközben a barátját simogatja rád mosolyog?" "Igen? Tényleg. Nem tudom (, mert épp egy női nyakon és  vállon pihentettem(?) a szemem). Mikor is hátrafordult a lány, akinek a vállát néztem és rám mosolygott, mint aki ismer.

-Szia!-mondta.
-Szia, ismerjük egymást?-kérdeztem.
-Neked volt egy kávézód. A Déjà vu. Sokat jártam oda, szerettem azt a helyet.
-Gáz, ha nem emlékszem rád? Biztos nagggyon, nagyon fiatal voltál.
-Miért? Most nem?
-Most már nem nagggyon-nagyon, "csak" fiatal. És szép vagy!
-Köszönöm! -mondta szemlesütve, elpirulva. (Szeretek mások örömének forrása lenni.)

Szombaton Balaton method vetítés volt,

*****
utána meg Fran Palermo koncert.

Én egy, Beirut-os beach zenére készültem, és kaptam egy ki rythmandblues gyökerű garázsrockot, pimaszul fiataloktól, akik qrvajól nyomták, pedig az énekes kiscsávó (kb 19) délután 3tól ivott, de még sem volt gáz, mint egy részeg demjén vagy pataki, inkább mint egy magyar Richard Ashcroft, vagy Pete Doherty. Az első két sorban a színpadnál csak kiscsajok. Rockandroll élet!

Vasárnap zárás után beugrottam a WSTBRGR-be egy Gto-ért. Éppen ez szólt:

Akkor hallottam először. Gyorsba leshazamoztam, aztán rákerestem az eredetire,

Pöpi erre válaszul:

És az eredeti:

(belgrádiak). Asaf fellép a Szigeten is, de kihagyom. De július 2-án a Parkway drive-ot a Volt-on, és a Művészetek völgyében nem tudom mikor a Klastromban a Middlemist red-et, nem!