Kirándultam Bécsbe. Felkerestem az Alt & Neu lemezboltot, ahol a Before sunrise című film (,ami az egyik kedvenc szerelmes filmem, Julie Delpy-vel és Ethan Hawk-kal, Linklater rendezésében) egyik jelenete játszódik. A sétáló utcáról árkádok alatt, kávézók, bárok, kétszemélyes asztalai között ( és, ha már, naná, hogy kvztam is), a filmet idéző hangulatba kerültem. Belépve a boltba, tátva maradt a szám. Én még nem láttam ennyi hanglemezt egy helyen. Áá, még egy lemezbörzén sem. Padlótól a plafonig, meg a konzolok a fal mellett, és egy kb kétembernyi szélességű úton tudsz közlekedni. Szóval el van döntve, hogy ide még visszatérek, de úgy, hogy aznapra nincs más programom. Találtam is egy Laurie Andersont, a Home of the Brave-t. Kedves volt a tulajdonos hölgy (családi vállalkozás, ott dolgozik a férje és a fia is), kérdezte, hogy láttam-e a filmet. Mondtam, kedvencem. És feltette kislemezen azt a dalt, amit a filmben hallgattak. Vettem egy lemeztáskát is, kaptam 5 Euro kedvezményt és egy qrvayo American Jazz Classics válogatást 1945-ből. Ja, és naná, hogy tele volt a bolt, japán fotóturistákkal. A másik lemezbolt a Substance, jelentős elektronikus zenei készlettel műfajilag jól kategorizálva. Innen Kate Bush Neve for ezer-jét hoztam el. Benéztem a Rattlesnake-be, ami egy punk/metal shop. Eredeti merch-öket hirdet. Gildan t-shirtök?! Off-fos. U3-al irány a Gasometer. 7kor kapunyitás. Hiszen ezért jöttem. Aurora előadására, a What happened to The Earth?-re. Sold out, de még áprilisban megvettem a jegyem. Hatalmas tömeg. Dehogy állok be a sorba, lefáradok mire elkezdődik. Volt egy kvzó terasszal, ráláttam a sorra, kivártam, míg 5percnél tovább nem kell várnom. Már a sorban álltam, mikor elviharzott mellettem a fiam volt osztálytársa, a férjével (nagyon bírom őket, és örültem). Hihetetlen. Mire beértem már játszott az előzenekar, egy trió felállású, énekesnővel, Cranberrieses-hangzással, jó ráhangoló. A keverőpult mögül remek volt a rálátás a színpadra. Rövid pause után megjelent, mint egy hologram, kivetítve. Üdvözölt, majd megjelent élőben, mezítláb a kis erdei nimfa (,nem a Nabokov-i, hanem a mesebeli) és csilingelő hangján énekelni kezdett. De nem csak énekelt. Előadta a dalokat. Eltáncolta, élte őket, amire a háttérre vetített film még ráerősített. A kísérő filmetűdökről Fritz Lang Metropolisa villant be. A történetben meg megelevenedett nekem Alice és belülről bezárt szobájának álomvilága. Az előadás -, mert nem koncert volt- a multimédiás jellege és történetmesélése Laurie Andersont idézte. A hangjába, stílusába belehallottam Björk-öt, Dolores O'Riorden-t, Lisa Gerard-ot, Elisabeth Fraser-t. A dalok alatt néma csend volt, viszont a végén standing rovation. Fantasztikus volt. Az ötcsillagos élményskálámon öt csillagos.
 |
| Alt & Neu Records |
 |
| Substance Records |
 |
| Gasometer Bár az élményt nem adja vissza, de itt hagyom. És életem filmjének bécsi epizódjának ez lesz a toundtrackje: Itthon, az ár, elvitte a fél Radót, meg a fél uszodát, mert a tripla áron elkészült élményfürdő -aminek drágulását az árvízi védfal felhúzásával indokolták- két épületét a védvonalon kívül hagyták. Na de hétfőn nyilvános közgyűlés lesz. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése