Hatvannal hasítok

Ja. Merthogy közben 60 lettem. Yeee! Hatvan, (inkább, mint Keanu Reeves, Brad Pitt, Nicolas Cage, Russel Crowe, Matt Dillon, Clive Owen vagy Michael Obama, (s, nem) mint Hadházy László, Kósa Lajos, Hiller István, Kautzky Armand, Németh Szilárd, Pesty László vagy Tarsoly Csaba, Vidnyánszky Attila😁 Sokat elmond ez a névsor és jól érzem magam. Felvillanyoz. Közben az egyik új szerzeményem hallgatom, mivel lemezbörze volt. Szóval a Love Will tear us apart-ot hallgatom a Swans-től. Ez a kedvenc Joy Division coverem. Aztán Tamás barátomtól elmentettem még a Bikini Hova lett?-jét, meg The Damned Anything-jét, ez utóbbit, azzal a felkiáltással, hogy nehogy már ne legyen egy Damned lemezem. Az külön jó, hogy 1986-os, első angol nyomás. Mondjuk az artworkje valami rettenetes, mint egy cirkuszi plakát. Nagyon nem punk, mint ahogy az The Exploited Troops of Tomorrow-ja is, nálam a nagyon szar kategória. És akkor kinyitottam és nyerítve röhögtem, mert annyira nonszensz, hogy mint gyermekkorom kihajtós mesekönyvéből Csipkerózsika, tűnik elő, emelkedik ki a totál szétcsúszott Damned. Kálmántól megvettem Bonobo The North Borders-ét, a Cinematic Orchestra Ma Fleur-jét, Morcheeba Big Calm-ját és egy LCD Soundsystem-et. A vinylcafé-nál lecsaptam Anita Lane Sex O'clock-jára, Dj Vadim és Sena Grow show-jára és Mius 22-jára.