Elmúltak az ünnepek. Ja! Mer' szilveszter meg nem lesz.

Gyönyörű fenyőt (nordmann) sikerült választanom.És a díszítés konceptjén is változtattam. Vettem díszeket,-mivel eddig szaloncukor került a fára- és habcsókot (gyerekkoromban csak sóvárogtam a habcsók után). Színben maradtam (stilszerűen) a vörösnél.  Délelőtt felcipeltem a fát, beleállítottam a tartójába. 

                         

Faragnom nem kellett mióta ez a racsnis talpam van, és azóta nincs bénázás, nincs szentesteelvágott-ujj csak a fényvárás. Ebéd szüleimnél, aztán háromkor elkezdtem díszíteni. 5re kész, és elégedettség. 

Feltettem Nick Cave Push The Sky away-ét,

készítettem egy kv-t, töltöttem magamnak egy rumot (El dorado, Guyana-ból és 15 years old),  rágyújtottam egy cigire és rávetettem magam az ajándékokra, amikkel megleptem magam. A Korai Öröm-könyvnél el is akadtam. 

Beszippantott. Le is vettem a lemezt és a youtube-on megkerestem az "1995" albumot. Megnéztem discogs-on, de nem jelent meg vinylen egyik Korai lemez sem. Majd most fog a Korai electric, amire elő is jegyeztem. Aztán Karácsony után már alaposabban néztem körül és találtam is vinyleket, szám szerint kettőt, ebből az egyik egy limitált zöld lemez, 100példány készült belőle.

Imádom őket és törekszem rá, hogy az összes felvételük meg legyen fizikai formában, de ennyit nem vagyok hajlandó fizetni.

Most néztem meg a jegyzeteimet, hogy számot adjak magamnak a 2020-as évről. Ezek szerint 21 könyvvel és 43 lemezzel gyarapodtam és éreztem a földrengést. Nem volt nehéz, hiszen még ágyban voltam, (dolgom semmi) olvastam -na mit? Igen a Korai-könyvet-, amikor meglendült, sokkal inkább, mint remegett alattam az ágy és a fejem mellett az állólámpán nyugvó fülesem. 

A könyvvel meg már végeztem.