Karácsony. Békés és Boldog. de minő mozgalmas egy év volt. Mennyi új élmény. Kezdődött a sztrájkkal. megkeresett és meginterjúvolt Lévai Tamás, a készülő dokukönyve kapcsán, amiben lesz egy fejezet az Auróra cirkálóról. Majd jött a nyár a Tilos maratonnal, amire végre feljutottam és Fiaméknál aludtam, egy Király Tamás kiállítással, Iggy Pop koncerttel és nyaralással. Igen, nyaraltam, egy hostelhajón és egyedül. Vettem lemezjátszót, erősítőt, hangfalakat és gyűjtögetem a lemezeket, könyveket. Rácsúsztam Billie Eilishre meg a Pussy Riotra.Meghosszabbították a szerződésem és jófejek voltak, hogy nem hagytak kétségek között az ünnepekre. Tanultam angolt. 180 nap, 193 óra, 2800 lecke, 1912 szó. Mindezt a Duolingo-val. Vissza a Karácsonyhoz, azt találtam ki, hogy a családomnak készítek egy-egy püspökkenyeret. Életemben először. Jól sikerültek. Mindegyiket klasszikus konyharuhába tekertem és szalaggal átkötöttem. Leírhatatlan siker.
El kezdett érdekelni a Tanácsköztársaság, mert rádöbbentem, hogy qrvára hiányosak az ismereteim, pedig ez volt az egyetlen olyan magyar történelmi esemény, melynek történetében fellelhetők némi nemű anarchista törekvések. The Clash London calling-ját hallgatom. angolozok egy órát, aztán megint olvasok. Most már tudatosan, legalábbis megpróbálom, legalább napi 100 oldalt. Hosszú az elolvasandó-lista. Közben végighallgattam The Residents-Coochie Brake-jét, meg a Propellerheads decksanddrumsandrockandroll-ját.
megveszekedett nonkonformista anarchista vagyok és a Kontroll csoport volt a hazai favoritom. úgy zeneileg (a szaxofont a Breakin' glass-ben szerettem meg), mint szövegileg (Bárdos Deák Ági nagyon tudott írni. najó Müller Péter Sziámi is)
És ismét lemezbörze és a Vintage recordstól/ban megszereztem a Breaking Glass lemezt. Itthon ezzel a filmmel kezdődött, innen indult a punk és nem csak nekem. '81-ben mutatták be nálunk, én valamikor '82 tavaszán láttam nem tudom hányszor a Rába mozi (ma Richter terem) Kamara (,amit mi csak kamrának hívtunk) termében, ahol a művész/réteg filmeket vetítették. Alaplemez nálam. '85-ben éppen katona voltam, szeptember 14-én szombaton a Budapest Sportcsarnokban Hazel O'Connor koncert volt. Péntektől vasárnapig kértem eltávozást. Már pénteken felmentem Pestre. A Felszab téren láttam egy plakátot. Egy aznapi URH koncertet hirdetett. A Betonudvar előtt (ott volt a koncert) egy fekete sráctól vettem belépőt egy százasért, feketén. Eredetileg 50 volt, ami drágának számított, de ... kantinos (is) voltam a hadseregben. Szóval bejutottam, ott voltam. Történelmi pillanat. Müller Péter Sziámi üdvözölte a koncerten megjelent BM-s dolgozókat, Gémes Dixi előadta Atommagömlésem van című költeményét és az este egy csapat német kortársunk búcsúbulijában csúcsosodott ki valahol Hűvösvölgyben, ahova úgy mentünk, mint a Kiglerék a Moszkva tér című filmben. Na de vissza Hazel O'Connor-hoz és a koncertjéhez, fura volt. Eleve van egy fóbiám a sportcsarnokoktól, mint koncert helyszinektől. Nem jöttek vele zenészek, hanem a KFT megkapta a dalok kottáját és ők kísérték. De legalább élőben hallottam. És Ő volt az első külföldi előadó, akinek a koncertjére elmentem. Nem voltam vevő Tina Turner-re, a Supertramp-re, a Saga-ra, az ELO-ra, Mannfred Man-re, Amanda Lear-re.
Magamévá tettem Nick Cave Good son-ját, legkedvesebb menyemnek meg David Bowie Heroes-át.
Ismét egy férfias elfoglaltságot találtam magamnak. Tiramisút csináltam. Az elsőt, anyu születésnapjára. Szóhoz sem jutott, könnyekig hatódott. A másodikat a Fiamnak. Nutellásat. Viszont a minimum 100oldal per nap olvasás erős vállalás lett, nem tudtam tartani. Mondom ezt azért, mert Fiaméktól kaptam egy könyvet (mindig könyvet kérek, és általában nem mondok konkrét címet, mert szeretem a meglepetéseket), Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz.
Vissza a börzére, szintén a Vintagetől megszereztem a Massive Attack Protection-jét, Lévai Tamástól meg levadásztam a Joy Division Unknown pleasure limitált vörös lemezét.
s ha már a sztrájkal kezdtem. Amennyire büszke voltam tavaly a szakszervezeti tagságomra, a szakszervezetre, most annyira vagyok csalódott, ugyanis meg folynak a bértárgyalások. Eleve már az induló ajánlattételnél kikerekedett szemmel akadtam ki. Alapbér emelés 2020-ban 12%, de minimum 60ezer, 2021-ben 11%, de minimum 65ezer, mozgóbér 4%-nak alapbéresítése, egyszeri 200ezres kifizetés, foglalkoztatási garancia 2029-ig, a jelenlegi 400ezres cafeteria 2021. évre 460ezerre, 2022-re 510ezerre emelése, hogy csak a számomra aggályosakat említsem. Amikor először olvastam, kihültem, de aztán arra gondoltam, hogy oké, ebből legalább lehet engedni, de az akkor is bosszantott, hogy erről nem csak engem, de senkit meg nem kérdeztek a tagságból. És azóta se. A vállalat ajánlata erre a következő volt:
- 2023-ig szóló bérmegállapodás évi 32ezer forintos alapbér emelésről
- 80ezer/év egészségügyi szolgáltatásra felhasználható keret
- cafeteria marad 400ezer
Innen odáig jutottunk, hogy a szakszervezet még mindig 57ezres emelést tart elfogadhatónak és max 2 évre, addig a munkáltató 4 évre szóló ajánlata 2020ra 40ezer, 2021re 40ezer, 2022re 42ezer, 2023ra 45ezer emelés megfejelve az inflációs értékkel, a mozgóbér 4%-ának alapbéresítésébe mindkét fél belement, a szakszervezet a 200ezerről lement évi 100ezer szabad felhasználású keretre, a vállalat 50ezret ajánl, és a cafeteriát változatlanul hagyná. Azon akadok ki a legjobban, hogy míg egyfelől sokallják a 4 évre szóló bérmegállapodást, mondván, ki tudja mi lesz itt 4 év múlva, mit fog akkor érni 40ezer forint, ugyanakkor el várják, hogy a munkáltató
2029-ig! vállaljon foglalkoztatási garanciát. Ilyenkor elfelejtenek arra hivatkozni, hogy ki tudja mi lesz itt 9 év múlva. Én már elfogadnám az ajánlatot, de ezzel a véleménnyel szerintem (olvasva a kommenteket) egyedül vagyok.
Lefoglaltam a szállásomat. Nyáron irány Split vonattal, hálókocsival. Split, az már tényleg mediterránium, pálmafákkal, és ahol már jártam. 1985ben az első komoly csajommal. Olyan volt, mint egy kis Nizza, pedig még Nizzában sem jártam, de mégis. 5éjszakára egy óvárosi boutique hostelbe, szoba erkéllyel és minden 1km-es körzetben. Aranyhomokos beach-csel. Megyek.
Ciri Biri Bela boutique hostel
