Onnan kezdem, hogy találtam egy vonatot, az Istria-expresszt, ami egy éjszaka alatt és 49 euroért (oda-vissza), átszállás nélkül levisz Rijekába. Első gondolatom az volt, hogy a leállás alatt egyik éjszaka leutazom, csobbanok egyet az Adriában, aztán este vissza. De Péter barátom meggyőzött, hogy úgysem érném be ennyivel, így nekiálltam szállást keresni. Airbnb-ben vagy hostelben gondolkodtam. Emlékeztem, hogy a korzón láttam egyet, mikor legutóbb Istivel, Mesivel és Natasával ott jártunk. 5napra, 4éjszakára terveztem. A booking.com-on találtam egy baromi jó opciókkal bíró szállást, és a tervezett időszakban (augusztus 12.-16.), még volt is szabad ágyuk. Igen, ágyuk, ugyanis ez egy hostel jellegű szállodahajó volt. Hajó! A Rijeka-i kikötőben horgonyzó hajó! 150méterre a város szívétől, a Korzótól. Magnifico! Az ára 4éjszakára, reggelivel 129euro. Ez már így önmagában is több, mint jó. Le is foglaltam, nehogy lemaradjak róla. Ráadásul ingyen le is lehet mondani, ha valami nem várt történne, no rizikó. A már ismert és kedvelt strandom 8km-re van a hajótól, Opatija, ami nekem Európa Havannája meg 12km, úgyhogy viszem a bringám is. 10euro oda-vissza, és mivel már biztonsági játékos vagyok vettem helyjegyet is 6euroért retúr. Dávidéktól kölcsönkértem a GoProjukat, a Setupshop.com meg felajánlott egy bukósisakot. Egy kb. 35 literes hátizsákban simán elfértem. 4 t-shirt, egy hosszú ujjú, két bermuda, 4pár zokni (egyet sem használtam, így legközelebb még ez sem), fürdőnadrág, törülköző, vízilépő, nappléd, meg a GoPro. Még besuvasztottam 3 szendót is (tudtam, hogy nem lesz étkező/büfékocsi), vizet meg majd veszek az állomáson. Vasárnap, 11.-én a 17:39-es személlyel mentem a Délibe. Onnan indul 20:30-kor az Istria. Azaz indult volna, de volt egy kis kavarás a vagonnal, ahova a helyjegyem és a bringámé szólt, úgyhogy ezt lecsatolták, helyette beállítottak egy első osztályút, amin volt klíma, viszont nem volt bringaszállító. Ezen volt egy kis izmozás, de végül a kaller megoldotta. Kiürített egy fülkét, oda tudtam betenni a járgányt. 20perc késéssel indultunk. A helyem frankón megvolt egy 6 személyes fülkében egy magyar sráccal, egy német lánnyal és három franciával, akik láthatóan a Szigeten voltak. Nem is értettem, hogyhogy még a vége előtt leléceltek. Namindegy. Fél10 helyett 11-re értünk Rijekába. Az állomástól 500méterre volt a hajó. Becsekkoltam, ledobtam a pakkomat, felmentem a bárba, kértem egy espressot meg két üveg vizet, de nagyon gyorsan. 19órája nem ittam egy kortyot sem, mert a kavarás miatt a Déliben nem volt időm venni. Aztán húztam strandolni. Bringával elég para volt. Az út, mint a cseszneki. Keskeny és szerpentin. El is döntöttem, hogy Opatija törölve. De végre ott voltam a beachen. Aquatikus eufória, pláne 14óra vonatozás után. 5óra körül visszaindultam, mert már qrvaéhes voltam és az étterem, ami a strandon volt, és ahol csevapcsicsát akartam enni, végleg lehúzta a rolót. Visszafelé beugrottam egy szupermarketbe pékáruért, felvágottért meg gyümölcsért, meg újra megcsodáltam a régi Kantrida stadiont (imádom, pedig nem is vagyok football fun). A hajón átvettem a kulcsaimat és birtokba vettem a kabint, ami nem is hat, hanem csak négy személyes és klimatizált, ami még a foglalásban sem szerepelt. Két emeletes ágy, az egyik alsó volt az enyém, tusoló-wc egyben, belülről zárható. Tusfürdő, folyékony szappan, két törülköző/kopf, egy zárható- és egy éjjeliszekrény, minden fekvőhelynél egy olvasólámpa és free wifi az egész hajón. Dobtam egy tust, aztán korzózni indultam. Az egyik kis utcában, ami a sétáló utcára vitt, felfedeztem a helyi Wave recordstore-t, kirakatában egy The Tiger Lilies plakáttal, meg egy pink The Clash könyvvel, de már zárva volt. A korzón nemhogy egy, de legalább négy hostelt találtam, meg még jópárat barangolásaim során a környező utcákban, úgyhogy van szállás és olcsó, doszt. Visszatérve a hajóra, a bárban még megittam egy üveg sört. Igen sört, ami még számomra is hihetetlen, pláne, hogy félliteres volt, és hogy jól esett. Aztán bevettem magam az ágyamba. Szobatársaim germánok és srácok. Meghallgattam az archívumból a 7térítőt (enélkül nem hétfő a hétfő), még egy kicsit angoloztam, nem akarom megszakítani a kihagyás nélküli, immár 50 napos szériámat, aztán elnyomott a szpatty. Nyugodtan aludtam, még álmodtam is.
Pihenten ébredtem fél7kor. 7től van reggeli. Kiváncsi voltam hogy néz ki az érintetelen, reggeli kínálat. Egy szóval: pazar. Vagy háromféle buci/zsemle, fahérkenyér, barnakenyér, toast kenyér, még meleg sonkás-sajtos melegszendvics, főtt tojás, rántotta, sült bacon, sonkák, felvágottak, feta-, kemény- és kockasajtok, joghurtok, pudingok, tej, müzlik, sárga-, és görögdinnye, narancs, banán, muffinok, kalácsok, mákos is, kv, víz, juice. Eskü, kilencig reggeliztem. Éjjel esett és borongós volt a reggel. Egy kvval kiültem a hajó orrába, a napozó terasz nyugágyába. Egy óra múlva indultam el várost nézni, Irány a halpiac. A dokkoktól nem messze. Raktárépületek. Graffiti-hegyek, köztük a kedvenc, amit kerestem, egy Joe Strummer-es. És megtaláltam a kiszuperált, rozsdamarta cirkálót is, megidézve az Időzített bombát Tommy Lee Jones-szal és Jeff Bridges-szel. amiben sok U2 szólt ("u micsoda?" T.L.J.), erre még az is rátett, hogy a hajón, mármint, amelyiken lakom, gondolom Spotify-ról qrva sok U2 szám volt, de még a koraiak: Sunday bloody Sunday, New years Day, kb aa Achtung Baby!-ig bezárólag. Most néztem meg, az Achtung Baby! 1991-es. Bakker! Nekem az az utolsó még érdemleges lemezük, utánna már nem is nagyon figyeltem őket, túl sok lett Bono-ból, túlmaníros, túlságosan is faust-i lett. De vissza a hajóhoz, egy lezárt mólóban volt. Besurrantam a sorompó mellett, de a security lekapcsolt, no photo.Gyenge fogás lehetett éjjel, mert elég kevés az árus és az áru a halpiacon. Sarki kis kvzó, fadobogós, faszékes, faasztalos terasszal én egy espressoval cigarettázva néztem a piaci forgatagot, nem is annyira a vásárlókat, mint az árusokat. Ahogy a dinnyéket rendezi, ahogy az almát áttörli, ahogy a babot hegyezi. Aztán vissza a hajóra onnan bringával egy közelebbi strandra. Gyalog sem táv, 4,2km, de mégiscsak gyorsabb. Ott meg strandolás kimaxolás. Semmittevés, Jól levés. Totális stressztelenség. A Tilosról is, archívumból szelektálva a zenei műsorokat hallgattam, leginkább Smoking headz-eket. Ez is, annyira jó volt, hogy tudtam hallgatni! 7kor vissza a hajóra, be a Korzóra. 2 cheeseburgert betoltam a Mcdonalds-ben. Nyitva volt a (nekem) Wave. Bementem. Körbenézni, meg izgatott a kirakatban látott The Clash könyv. De először körülnéztem. Vannak vinylek. Voltak Bowie-k, Doors-ok, volt valami limitált szériás 7"-es lemezük is, az árukat nem is nagyon néztem. Voltak pólók, cd-k, gyűrűk, ... és egy iphone-tok Iggy Pop Raw power cover photojával szitázva. Qrvajó! Azt muti, lécci. Bassz! iphone4-esre. Buktam. És a The Clash-könyv, mennyi? 200kuna, mert a borító kicsit sérült volt, de nem zavaró. Nézem, ezt nem hiszem el. Horvátul van. Kerestem, hogy legalább kétnyelvű, de nem. Hát így, annyira nem jó, úgyhogy ejtettem. Azóta megtaláltam az Amason-on használtan postaköltséggel cirka 20$. Teraszkvzás a korzón á la mediterrano. Éjszaka.
Ébredés fél7kor, bejött ez az időpont. Kényelmesen felébredek, 7től 9ig reggelizem, A nyugágyban kvzok egyet, be a városba, graffiti vadászat. Hajó, bringa, strand, vissza, korzó, teraszkvzás, éjszaka. A német srácok kiköltöztek, új, még sehol senki. Éjfél körül jött egy lány. Miss Saigon, najó, koreai, déli.
A nyugágyas kvzást egybekötöttem egy sörözéssel! és kitoltam egész estig, lévén akkora szél, hogy széttépte a napvitorlát, nem mentem strandolni, elejtőztem a teraszon szélvédetten. Esti korzózás, elment Miss Saigon, jött három francia. Két fiú, egy lány. Nem voltak a kabinban, csak a cuccaik, de azok mindenhol. Belakták a helyet rendesen. Bakancsok szerte-szana, sajtok, margarin, gomba hül a klimán. Gondolkodtam is, kik kajáznak nyers gombát, merthogy főzési lehetőség nem volt, de nem tudtam rájönni. Aztán megjöttek és kiderült. És jó volt látni, hogy ők milyenek, meg akikkel találkoztam. Hogy hogy élnek, miben mások. A harmadik napon láttam először rendőrt, és mégsem volt necces szitu, vagy nem érezted nyomasztónak ha bementél egy sikátorba, mert nem kellett attól tartanod, hogy homlessekbe botlasz vagy, hogy rossz területre tévedsz. Ezt éreztem. Korzózás. Éjszaka.
Még reggeli előtt mindent összepakoltam. Reggeli. Kiköltöztem. Kv a nyugágyban. A pakkom leadtam a recepción, még utoljára el a starndra, 6kor vissza, még egy kv a bárban és helló. 7óra. Begurulok az állomásra. Kirai! Már benn áll a vonat. Kocsi megvan, bringafogas megvan, fasza. A kocsiban még senki. Lehúzom az összes ablakot, meleg és nincs levegő. Ez tényleg oldschool vagon, nekem bejön. 20:50kor indulunk. A fülkében rajtam kívül senki. Ez de kirai, ha nem jönnek elnyúlok a háromülésen és szpatty. Opatijában felszállt egy német srác, ő meg a másik három ülésen dőlt el.
Hajnal 4kor felébredtem. Arra, hogy fázom. Öskün voltunk, És 10fok. Fogtam, a napplédbe csomagoltam magam és Kelenföldig aludtam. A déliben megittam egy Lavazzát, aztán a 9:50-es személlyel haza, Győrbe.
Megjöttem.
Pihenten ébredtem fél7kor. 7től van reggeli. Kiváncsi voltam hogy néz ki az érintetelen, reggeli kínálat. Egy szóval: pazar. Vagy háromféle buci/zsemle, fahérkenyér, barnakenyér, toast kenyér, még meleg sonkás-sajtos melegszendvics, főtt tojás, rántotta, sült bacon, sonkák, felvágottak, feta-, kemény- és kockasajtok, joghurtok, pudingok, tej, müzlik, sárga-, és görögdinnye, narancs, banán, muffinok, kalácsok, mákos is, kv, víz, juice. Eskü, kilencig reggeliztem. Éjjel esett és borongós volt a reggel. Egy kvval kiültem a hajó orrába, a napozó terasz nyugágyába. Egy óra múlva indultam el várost nézni, Irány a halpiac. A dokkoktól nem messze. Raktárépületek. Graffiti-hegyek, köztük a kedvenc, amit kerestem, egy Joe Strummer-es. És megtaláltam a kiszuperált, rozsdamarta cirkálót is, megidézve az Időzített bombát Tommy Lee Jones-szal és Jeff Bridges-szel. amiben sok U2 szólt ("u micsoda?" T.L.J.), erre még az is rátett, hogy a hajón, mármint, amelyiken lakom, gondolom Spotify-ról qrva sok U2 szám volt, de még a koraiak: Sunday bloody Sunday, New years Day, kb aa Achtung Baby!-ig bezárólag. Most néztem meg, az Achtung Baby! 1991-es. Bakker! Nekem az az utolsó még érdemleges lemezük, utánna már nem is nagyon figyeltem őket, túl sok lett Bono-ból, túlmaníros, túlságosan is faust-i lett. De vissza a hajóhoz, egy lezárt mólóban volt. Besurrantam a sorompó mellett, de a security lekapcsolt, no photo.Gyenge fogás lehetett éjjel, mert elég kevés az árus és az áru a halpiacon. Sarki kis kvzó, fadobogós, faszékes, faasztalos terasszal én egy espressoval cigarettázva néztem a piaci forgatagot, nem is annyira a vásárlókat, mint az árusokat. Ahogy a dinnyéket rendezi, ahogy az almát áttörli, ahogy a babot hegyezi. Aztán vissza a hajóra onnan bringával egy közelebbi strandra. Gyalog sem táv, 4,2km, de mégiscsak gyorsabb. Ott meg strandolás kimaxolás. Semmittevés, Jól levés. Totális stressztelenség. A Tilosról is, archívumból szelektálva a zenei műsorokat hallgattam, leginkább Smoking headz-eket. Ez is, annyira jó volt, hogy tudtam hallgatni! 7kor vissza a hajóra, be a Korzóra. 2 cheeseburgert betoltam a Mcdonalds-ben. Nyitva volt a (nekem) Wave. Bementem. Körbenézni, meg izgatott a kirakatban látott The Clash könyv. De először körülnéztem. Vannak vinylek. Voltak Bowie-k, Doors-ok, volt valami limitált szériás 7"-es lemezük is, az árukat nem is nagyon néztem. Voltak pólók, cd-k, gyűrűk, ... és egy iphone-tok Iggy Pop Raw power cover photojával szitázva. Qrvajó! Azt muti, lécci. Bassz! iphone4-esre. Buktam. És a The Clash-könyv, mennyi? 200kuna, mert a borító kicsit sérült volt, de nem zavaró. Nézem, ezt nem hiszem el. Horvátul van. Kerestem, hogy legalább kétnyelvű, de nem. Hát így, annyira nem jó, úgyhogy ejtettem. Azóta megtaláltam az Amason-on használtan postaköltséggel cirka 20$. Teraszkvzás a korzón á la mediterrano. Éjszaka.
Ébredés fél7kor, bejött ez az időpont. Kényelmesen felébredek, 7től 9ig reggelizem, A nyugágyban kvzok egyet, be a városba, graffiti vadászat. Hajó, bringa, strand, vissza, korzó, teraszkvzás, éjszaka. A német srácok kiköltöztek, új, még sehol senki. Éjfél körül jött egy lány. Miss Saigon, najó, koreai, déli.
A nyugágyas kvzást egybekötöttem egy sörözéssel! és kitoltam egész estig, lévén akkora szél, hogy széttépte a napvitorlát, nem mentem strandolni, elejtőztem a teraszon szélvédetten. Esti korzózás, elment Miss Saigon, jött három francia. Két fiú, egy lány. Nem voltak a kabinban, csak a cuccaik, de azok mindenhol. Belakták a helyet rendesen. Bakancsok szerte-szana, sajtok, margarin, gomba hül a klimán. Gondolkodtam is, kik kajáznak nyers gombát, merthogy főzési lehetőség nem volt, de nem tudtam rájönni. Aztán megjöttek és kiderült. És jó volt látni, hogy ők milyenek, meg akikkel találkoztam. Hogy hogy élnek, miben mások. A harmadik napon láttam először rendőrt, és mégsem volt necces szitu, vagy nem érezted nyomasztónak ha bementél egy sikátorba, mert nem kellett attól tartanod, hogy homlessekbe botlasz vagy, hogy rossz területre tévedsz. Ezt éreztem. Korzózás. Éjszaka.
Még reggeli előtt mindent összepakoltam. Reggeli. Kiköltöztem. Kv a nyugágyban. A pakkom leadtam a recepción, még utoljára el a starndra, 6kor vissza, még egy kv a bárban és helló. 7óra. Begurulok az állomásra. Kirai! Már benn áll a vonat. Kocsi megvan, bringafogas megvan, fasza. A kocsiban még senki. Lehúzom az összes ablakot, meleg és nincs levegő. Ez tényleg oldschool vagon, nekem bejön. 20:50kor indulunk. A fülkében rajtam kívül senki. Ez de kirai, ha nem jönnek elnyúlok a háromülésen és szpatty. Opatijában felszállt egy német srác, ő meg a másik három ülésen dőlt el.
Hajnal 4kor felébredtem. Arra, hogy fázom. Öskün voltunk, És 10fok. Fogtam, a napplédbe csomagoltam magam és Kelenföldig aludtam. A déliben megittam egy Lavazzát, aztán a 9:50-es személlyel haza, Győrbe.
Megjöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése