Kora nyár, késő tavasz. A Rómerben voltam, ami most egy kicsit másmilyen volt. Épp semmit csináltam, amikor megjelent egy társasággal, az én örök china girl-öm, az én Uma Thurman-om. Szépsége mit sem halványodott, pedig 19 éve volt. Örömöm ragyogása palástolhatatlan, de kimutathatatlan, mert tudtam, rejtve kell maradnom. Cézár salátát rendelt. Az asztalok között a pulthoz tartottam. Ahogy mellettük elhaladtam, hallottam, hogy feláll és elindul utánam. Már takarásban, csuklómat megfogva a fal mögé húzott. A derekát fogtam, keze a vállamon. Percekig néztük egymást ragyogva, szinte tapintható hévvel, az elmúlt 19 év elfojtott szerelmével. És közeledett egymáshoz az arcunk, és szájra száj. Fátyoli finomságának fénye ... ébreszt. Besütött a nap az ablakon. Álom volt.
Hát, így indul a 7em. Közben meg ezt hallgatom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése