A régiség piacon ezt lőttem. A kilencvenes évek óta vágytam egy ilyenre.
Egy teljesen zárt, 4szögletes, ezüst karperecre. És lett! Benéztem a Rómerbe, a lemezbörzére. Kiszúrtam egy Ramonest, meg az átalakításokat. Azzal, hogy elbontották a pult fölül a galériát, megnőtt a tér, szinte csarnokká nagyobbodott. És a pult is jól néz ki, mindenhol tükör, meg üveg. Van, akinek túlságosan rideg. Én már tovább léptem ezen. Nem kell feltétlenül egy klubnak, hogy bunker, vagy camp jellege legyen.
És zsűriztem a Kerékpárral a(z önkormányzattól kapott) vörös szőnyegen-t, majd a bringás felvonulás finishében a Radón légtornász bemutató.
Lett egy új lakótársam, Borisz. A 8hetes border collie.
Miközben különböző híroldalakon próbáltam meg minél többet meg tudni a tegnapi robbantásról, miután megnéztem a főrendőr kritikán aluli sajtótájékoztatóját, apropóján annak, hogy befejeztem Julian Assange Letiltott önéletrajzát, azon agyaltam, mi lehet az a sorozat, ami egy hacker srácról szól, amikor az index2-n szembe jön Mr. Robot. Csak gondolok valamire, és már hopp is a válasz.
És megint megtalált egy sorozat, Az ember a fellegvárban, Philip K. Dick regényéből. A nácik nyerik a háborút, atomot dobnak Washingtonra, a nyugati part a japánok, a keleti, a nácik gyarmata, a kettő között a Semleges zóna, ahol a németekkel kollaboráló rendőrbírók képviselik a(z ön)törvényt. Vannak ellenállók, német, és japán titkosszolgálatok, és egy betiltott film, amin más volt a háború kimenetele, és ezt a filmet, akarják az ellenállók eljuttatni A-ból B-be, röviden.
Bár a vasárnapi megnyitó kimaradt, beugrottam a JAM (Juice and more)-be. Két eszpresszó elvitelre, "majdnem 600"-mondta a pultos.Látván felszaladt szemöldököm, 580-ban konkretizálta az összeget. Ez, azért kicsit durva. Nálam 500-nál van a lélektani határ és a stílus is.
A Theremin klubba későn érkeztem. Lemaradtam az előadásról, pedig az akcionizmus érdekel, és a live act-ről, viszont a Makrohang koncertet az elejétől élveztem. És milyen pimaszul fiatalok.
Ott van benne a katartikus eufória
A noise Bartókja
A noise Bartókja
Na végigmentem Az ember a fellegvárban első évadán és december 16ig itt állok mélán, hogy most mi a f@sz? Megvehetném a könyvet, de a filmből akarom megismerni a történetet.
Szombaton reggeli a virágpiacon. Útban a Semiramishoz, a kvállomáson Anna and his mother. Bemutat. Semmi szülői para.
Délután lomtalanítottam a kacatjaim között és kezembe akadt a népszavazásos értesítőm, felbontatlanul. Nem miszlikbe, csak négyfelé téptem, mivel már rég eldöntöttem, hogy bojkottálni fogom. Aztán, mikor vasárnap este láttam az eredményeket, elbizonytalanodtam. Mégiscsak szavaznom kellett volna, és Igen-nel.
És hétfő. És, ha hétfő, akkor 7térítő. Ahogy régen, a MaNcs megjelenése (csütörtökön) jelentette a hétfordulót, most ez a műsor tölti be ezt a szerepet. Ez a mostani adás, pláne qrvajó volt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem lepődtem meg azon, hogy Vé ügynök, dettó, bontatlanul kukázta a szavazási értesítőjét, és jutott el oda, hogy bele kellett volna állni az Igen-be.
De, ami megédesítette egész hetem:
"Boldog vagyok, hogy Fiam ennyire szeret, és boldog vagyok, hogy a válaszod, Igen!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése