Summertime, édes semmittevés, seatrip - holocaust barátokkal

ugyanis a kib*szott prediktív szövegbevitelnek kösz, ez lett a nyaralás-ból.

Pénteken 14:50kor Oszkar-ral Pestre egy egres. Lolitámmal találkoztam egy csillanásra utolsóként mielőtt elutaztam. Indulás, reggel 4kor. Ébresztő, 4:07kor nekem kicsit paradox, de nyaralok és különben is, feltételezve egy párhuzamos univerzumot ez teljesen problémamentesen megoldható. 

Szóval 6kor elindultunk. Majd visszatekertük a jelenetet és újra, mert persze otthon felejtettünk valamiket. 12re Rijekában voltunk, gond nélkül, az állomásnál ütköztünk a tulajjal, felvitt a kecóhoz. Inkább érzem, mint látom a tenger közelségét, de egyébként, tényleg frankó. 

És a környék szét van graffitizve.

Go Opatija, Riviera. 

Gyönyörűségesen szép! Nekem, mint Havanna. Nem a lakótelep, a kubai. Kv a mólón a Hemingway bárban.  

A tenger.

 Melegebb, mint amire számítottam. A kavicsos strandon jó hasznát veszem a vízicipőnek, pedig itt még tengeri sünök sincsenek, csak apró halak rajokban. 10-15méteres lankás, kavicsos rész, aztán egyszercsak eltűnik a tengerfenék és nincs más csak a nagy kékség és a darthwaderi légzés mindent betöltő hangja, egyre lassulva, ahogy széttárt karokkal lebegek a mámorító mélység felett, félelmetesen szép!  Kedden Poratban megtaláltam a kedvenc kvzóm, meg a kedvenc strandom öblökkel, sziklákkal. 

Egy bemattolt, grafit T1es mellett (osztrák punkoké lehet), mint egy mediterrán jézus, vállamon napernyővel a mólót szemeltem ki hesszelni, sirályt és halászó kárókatonát bámulni. 

A legfrankóbb terasz egy függőleges sziklafal szélén és a legunottabb pultos, pedig szép. 

Este Rijeka.  

Csatahajó még Pearl Harbor-ből. 

Mellette a 41.dokk romos üressége egy Sikztah-partyért kiállt.

Szerda, piac. A halcsarnok. 

Palani vagy palini. 8-10centis apróhalak. Lisztben megforgatva ropogósra sütve, csak a feje marad macskaeledelnek. A rakparton láttam meg a  Joe Strummer graffitit, meg ezeket. 

Szerdán esett, így irány Trieste. 71km. Félóra tervezve. Másfél kivitelezve. Ha Itália, akkor nekem kv és pizza. 

Caffe Stella Polare nem túristákra szakosodott. Sorsjegyek, lottó, flipperek, helyi arcok, deszkás csibészek a hátsó helyiségben és a barista ázsiai. Absolute autenthic. A pizza meg emigranti, de tényleg. Teszem hozzá, hogy ilyen mennyeit -calzone- még soha, de soha nem ettem. A tészta nem volt se túl vékony, se túl vastag és a széle ugyanolyan lágy volt, mint középen. Biccentés James Joyce-nak. 

Trafik. A trafikban American Spirit, blue és most már az enyém. És a csajok. Szépek és robogóznak. A határ előtt poliziakontroll, de nem vagyunk a nemzetközi körözési listán. Szlovéniából újra beléptünk Olaszországba, valszeg egy kanyart elvétve, de hazaértünk és a balkonról végignéztünk egy one cat show-t, amiben egy honos straycat tekintette ősi ellenségnek az alattunk álló facsemetét, de elinalt valamitől vagy valamiért. 7kor mindennap felébredtem. Felkeltem és mentem kvzni. Mindig máshova, aztán a friss pékáruval haza. 

A parton mégegy kv, meg van wifi, amúgy meg nonstop napimádás. A vihar másnapján még háborgott a tenger a sziklás porat-i öbölben.

Szél és látvány és borzongás, de mégis csábító próbatétel a nem annyira a közegem, de szeretem őselemmel, na nem a tenger felől, csak öbölből-öbölbe. Mikor kiúsztam a sziklák mögül, már fel is kapott egy kifelé tartó hullám. Ösztönösen fordultam a part felé, hogy a hullám előtt legyek, így nem nyelem be a vizet és kitol a sekély részre. Aha, de szemből meg jött a már visszafordult hullám. Nem nagy hullámok voltak, max méteresek, de nagyon sűrűn jöttek és szinte egyhelyben dobáltak. Úszni? Megpróbáltam. Hullámmal szembe? Nekem nem ment. Semmivel sem jutottam közelebb a parthoz. A felszínen nem. Le mélyre, amennyire csak lehet átbújni a visszahúzódó hullám alatt, fel, mint egy bója, hogy a kifelé tartóval az öbölbe sodródjak. Megtanultam tisztelni a tengert. Este 8kor a strandról indultunk haza. Rijeka-Budapest, kényelmesen, 5óra.