2014. december 17., szerda

egy éjszaka, egy óra és Les Feuilles Mortes

2014 december 12 péntek
februárban költöznöm kell. persze tudtam, hogy nem örök időkre szól a szerződés, mégis letaglózott. úgyhogy, most keresek. egy új fészket.

2014 december 13 szombat
két főre redukálódott szabadcsapatunk 1kor elindult az éjszakába. és még nem is mentünk át együtt a Dunakapu téren, ... és most sem. simán elhúztunk mellette. negyed kettőkor a hídon szembejött a hangtechnikus. neee!!! vége a bulinak?! a Frank'n'Rollaz (,ami , azt mondták qrvajó volt) a Bridge előtt mágikus körben, bent felkapcsolt villany és eldobált műanyag poharak. nem, hogy csúszás nem volt a programban, hanem még korábban is kezdtek, amit egy sráctól tudok, akiről fogggalmam sincs, hogy ki volt és miért exkuzálta magát előttem, nekem. szóval nekünk sikerült a szinte lehetetlen, öt koncertről lecsúszni egyetlen este. a Fecske 2kor zár, oda már ne, irány a Csillag. tele, de van két szabad hely.
"Itt még nem is voltam veled."
és megcélozva Prága és a Volt feszt. csókölelés és egy több, mint kellemes este.

perfect day


2014 december 16 kedd



s közben egy  oldschool blackberry-vel barátkozom.












2014 december 17 szerda
 legyen ma

egy óra története
Ezt az órát, talán az első fizetéséből vette nagyapád Kanadában, ahová egy jobb élet reményében disszidált, ahol egy vendéglőben mosogatott, majd lett harisnyagyári munkás.
Ez az óra nagyapád kezén, látta a Niagarát, majd az Atlanti-óceánt, mikor hajón tette meg, az
egyszer már megjárt utat.
Ez az óra látta, hogyan és milyen gépeken készül a vaníliás karika, a pilótakeksz (a kedvenced).
Ez az óra mutatta a pontos időt, mikor mamidat várta randevúra.
Az óra ketyegése, a mutatók komótos poroszkálása jelentette a realitást nagyapád számára az
örökkévalóságnak tűnő idő ellenében, mit aggódva, fel-alájárkálva megélt a szülőszoba folyosóján
születésem várva.
Nagyapád kezén volt, mikor vasárnaponként a vasúti híd alatt horgászott, a békebeli május elsejék csónakházi ebédjeinél.
Ez az óra nagyapád kezén egy Trabantban 17 éves magammal látta Nyugat-Európát. Látta a kölni
dómot, Amszterdamot, a Madurodamot. Látta Brüsszelt s ott azt a házat, ahol nagyapád '957-
ben lakott. Látta Párizst, a Louvre-t, a Sacre-Coeur-t, a Bois de Boulogne-t. A Père-Lachaise-
ban Heloïse és Morrison sírját.
Akkor is nagyapád kezén ketyegett, mikor keresztapád ballagása után beültünk a Lelóba (most John Bull Pub), az első apa-fia felesre.
Mikor megszülettél és a kezébe vett, a magasba emelt. Mikor uszodába járt veled.
A mutatók csak rótták a köröket akkor is, mikor apró gyermekként rohantál biztonságot jelentő,
szerető ölelésébe.
Aztán a mutatók mozdulatlanná dermedtek. Nagyapád új órát kapott, ezt pedig elkértem tőle.
Akkor nem tudtam megjavíttatni. Magamnak, nem.
De most, itt vagy Te, 20 évesen.
Egy kedves órásmester életre keltette, hogy lehessen ez, egy családi tradíció kezdete, hogy
amikor a Te gyermeked 20 éves lesz, ezt az órát, ezt a történetet a Tiéddel tovább örökíthesd.
                                                                                                                                                                szerető Atyád





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

artpiknik tilos családi maraton

"Ha kifogytunk az álmainkból elpusztulunk." Emma Goldmann

Indultam melózni. AirPods a fülbe, amíg beérek az Anima-remix lemezt hallgatom, éppen a Fjodor Mihaljovics -ot, ami nagyon emlékeztetett va...