egy táska alma volt reggel a kilincsen. a szomszéd néni kedveskedett.
még, hogy én vagyok ufo?! hát akkor az ki, aki alkoholgőzösen (a pultban éreztem az áporodott, savanyú fröccsszagot) betéved a teaházba, kér egy presszót semmi extrával, csak egy cukorral, az utána épp belépő srácokat leinfózza a korukról (köze hozzá? ekkor már gondoltam, hogy gondok lesznek).
-Mennyi lesz? -kérdezte.beütöttem az összeget a pénztárgépbe, nyújtottam a számlát és mondtam:
-Kettőszáznyolcvan forintot kérek.
vagy félperc némaság után (gondolom valami hasonló hangzású, de kisebb számot kereshetett fejben, amit esetleg elérthetett, de mivel nem talált ilyent, ezért és a sokktól megmerevedve, opálos tekintettel kérdezett vissza:
-Kettőszáznyolcvan? egy sima kávéért?eddigre már kezemben volt a visszajáró az időközben nekem át adott ezresből, 720 forint,
-Igen, nálunk kettőszáznyolcvan forint az eszpresszó. -mondtam és már nyitottam is ki az itallapot a megfelelő oldalon, mert tudtam, hogy a csörte, még csak ezután kezdődik.
-Mutass egy itallapot! -váltott át egyből tegezőbe, gondolván, hogy én itt most őt át akarom b@szni.
-Parancsoljon! espresso 280.
elvettem a felém nyújtott ezrest, kivettem a kasszából a visszajárót egy 500-as, egy 200-as, és egy 20-as formájában. Majd -cirka egy perc múlva,- gondolom miután felfogta, hogy az itallapon is ez az ár szerepel:
-Áfás számlát kérek!-Rendben. -válaszoltam.-Három példányban kérem! Mert egyet beviszek az apeh-be ... (közben már elővettem a készpénz fizetési számlatömböt). a visszajárót a pultra tettem.
-Uram! Egy példány, az eredeti az öné, a másik kettő itt marad. Ez a protokoll. A nevét, ha kérhetem!-válaszoltam nyugalmat eröltetve magamra, lassan, didaktikusan és el kezdtem írni a számlát.
-xy-Lakcím?-Győr ...... utca xx.-Parancsoljon a számla. nyújtottam egyik kezemmel (másikban tartva a visszajárót), megvártam míg tüzetesen, de legalábbis hosszan megnézte, lassan összehajtotta és a bal oldali belső zsebébe tette, majd nyújtottam a pénzt a hüvelyk- és mutatóujjam közt tartva.
-és a visszajáró.erre ... kihúzta az 500-ast az ujjaim közül, ránézett és :
-Az aprót még nem kaptam vissza!-Uram!!! a visszajáróját most is itt tartom a kezemben, de maga csak a papírpénzt húzta ki az ujjaim közül. -mondtam tenyerébe csengetve az érméket.naná, hogy köszönés nélkül távozott.
hol él ez az "ember"?! (mint most már tudom, a belvárosban, de nem helyrajzilag értettem hanem egyáltalán.) micsoda inszinuáció! kettőszáznyolvan forint egy sima kávé! scandallum! látom magam előtt, ahogy a ... bemegy a hivatalba, hogy hát, hát, hát ez, ez, ez, hogy kétszáznyolcvan forintot kértek egy presszókávéér' nézzék meg! itt a számla!
na és ez egy olyan tanmese (volt), aminek nincsen tanulsága, de ... : !!!
azért felb@szott rendesen, hogy csalónak vélelmeztek.
ballagok haza, kereszteződésben balra nézek jön-e kocsi, Déja ajtaja nyitva, vörös fény szűrődik a résen, előtte három kiscsaj a lépcsőn, arra megyek, de nem be. nem szól zene. hatan, nyolcan(?) lehetnek bent. az ajtó melletti falon még mindig ott vannak a fekete kartonokra fehér filccel írt gondolatok, a "Tilos az Á"-, és a "Sziámi-Sziámi"-plakát, semmi nem változott. mások is ugyanígy elmentek előtte mikor az enyém volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése