Budapest. első utam a Wave-be vitt már csak a nosztalgia végett is. anno itt vettem az első cd-met "Arizóniai álmodozók" (pedig még lejátszóm sem volt). aztán bebarangoltam a VI.VII.VIII. kerületeket. az emlékeim alapján tájékozódtam és működött a dolog. véletlenül találtam meg a pesti "Fecske"-t, persze csordultig bársonyos, bölcsész kiscsajokkal (lévén, hogy az ELTE mellett van) és remek kv-val. basszus! már nem is emlékszem, hogy mik voltak a helyek, ahova még beültem, de csak pozitív élményekben volt részem. aztán Istivel ütköztem a "Semmi extra"-ban, elmentünk Natasáért az oviba (,ott is régen voltam), utána cukrászda a IX. ker.-ben, a Ferenc téren, abban a házban, ahol József Attila élt 1916-tól 1920-ig. innen már egyedül mentem a Lumen-be a Mikszáth Kálmán térre. Mikszáth Kálmán tér ^^. Tilos az Á, ^^ (ma Zappa étterem). a 90-es évek megannyi kalandjának és lealjasodásának legendás színtere. azóta kicsit megváltozott. akkor volt az "Á" és finító, most egymásba érnek a teraszok. közvilágítás? akkor szinte ohne, talán ha egy kandeláber. nade, a Lumen. kávézó.
vendégtere nem sokkal nagyobb, mint a Déjá-é volt, de jobb az elrendezése. teljesen egyszerű enteriőr, de nem szegényesen egyszerű, hanem letisztultságában. semmi hivalkodás, semmi cicoma, funkciócentralista. kétféle, helyben pörkölt kv, finom. nagyon komoly (szekszárdi kötődésű) borválaszték, és az étkek. József Attilánál maradva, kértem egy sült libamájat epres rebarbara-kompóttal, nyers zöldségekkel, bagettel. na nekem ettől egy gasztroorgazmusom volt, ... egy íz-satorim. és maga az étek? ízek szivárványhídja.
jó kv. jó borok. jó konyha. és van Calvados. egy komplett dj-cucc fixre be van állítva két bakelit lemezjátszóval és a dj már 5-től pakolja a zenéket. nem party hangerőn, csak szolidan. aztán 11-kor ezt is lejjebb kell venni, mert hangpara van, éjfélkor meg záróra. fél négyre, feltöltődve értem haza.
2014 május 17 szombat
"I used to think, darlin', you never did nothin'"
(Black Keys : Weight of love)
2014 május 18 vasárnap
padlót fogtam
katatón apátia
rumba oltva
zeng az óda
a Black Keys Turn Blue-ja.
mekkora zene! hibátlan lemez, tele csúcspontokkal. lehetetlen kedvencet választani. iszonyú könnyed, levegős progpop.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése