beavatkozás

január 31 péntek

tegnap hazafelé összeszorított fogakkal, már könnyfátyolon át láttam a csillagokat. gondoltam valahogy kihúzom hétfőig ... a f@szt. az első gondolatom az volt, (mivel nem tartottam egy bonyolult orvosi esetnek a dolgot,) hogy elfújok egy szigit és megműtöm magam, de erről az első próbálkozás után letettem, mert elviselhetetlen volt a fájdalom. szóval a második gondolatom az volt, hogy valahogy kihúzom hétfőig, és akkor megyek dokihoz. úgyis délelőttös leszek, akkor meg más is van az én posztomon (a gyárban), úgyhogy tudnak nélkülözni. aztán ma reggel az első mozdulatnál kiderült, hogy nem fogok ezzel hétfőig várni. telefon a cégnek, hogy nem megyek, írjanak ki szabit és megcéloztam a sebészetet. a műtét volt vagy 10 perces, de roppant kellemetlen. reggel megyek vissza kötözésre, meg antibiotikumot kell szednem. Igeeen. nekem semmi bajom nincs az antibiotikumokkal. levertség helyett pörgök tőle, mint egy duracell-nyuszi, étvágytalanság helyett nonstop zabálok. szóval ennek az egész kálváriámnak, azért van egy pozitív hozadéka is, hogy ölembe hullott egy szabadnap. és ezt a szabadnapot, élvezem.megszenvedtem érte. :) rástartolok az angolra. bőszen bele is csaptam és rajta is maradtam. hét leckével megvagyok. asztaqrva negyedtíííz? négy-négy és fél órát tanultam. frissítem az agyam. egész jó kis nap volt a kellemetlen beavatkozástól és a melóparától eltekintve, amiről meg is feledkeztem.