hogy megmaradjon a délután felvett tempó Ghetto Funk-okat kerestem, találtam és tettem be. bár jobban passzolt, kifejezőbb lett volna, ha valami speedmetalt verettem volna, de abban nincs semmi erotikus, meg különben is fényévnyire van tőlem, mint a country vagy a musical. az operettről nem is beszélve.
vacsora. olívás, bazsalikomos, szarvasgombás (merci Isti) penne. némi gyertyafény (, mert egy javíthatatlan romantikus kalandor vagyok. amíg tart az illúzió)
éz nem a szó hagyományos értelmében vett lovesong, hanem egy doitbabydoit! és fogalmam sincs a szövegről, eddig még a címét sem fordítottam le, (majd most) de nálam übereli Joe Cocker You can leave your hat on-jét a 9 és fél hét-ből,
durvasága ellenére is sikamlósabb, fülledtebb, kavargóbb, hömpölygőbb. ez egy ... '94 és '96 közötti történet. basszus! az a csajszi most kábé 42 éves. és az a durva, hogy egy (elképzelt) találkozáskor én azt a lányt várnám, akibe anno belezúgtam, mintha nem telt volna el húsz év. mintha nem változott volna semmi.
még egy ilyen embert ismerek, Lédát. na vele ott ragadtunk '94-ben. ugyanaz az érzéshurrikán, ugyanaz a rajongó vibrálás ritka találkozásainkkor. mik nem jutnak eszembe?!
no, dáváj!dáváj!
no, dáváj!dáváj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése