Ott kezdem, hogy márciusban kaptam egy meghívást Berlinbe. Berlinbe, ami zenei kultúrám/ízlésem meghatározó helyszíne. Érdekelt a város ami a Low-t, a Heroes-t, a Lodger-t, az Idiot-ot ihlette, ahol ezek a lemezek születtek, a multikultúrája. Úgyhogy látva a lehetőséget a pünkösdi hosszú hétvégében, belekezdtem a szervezésbe.
Április 21. Tervem szépen formálódik. Megvannak a repjegyek, a szállás, a tervezett programok (látni akarok mindent!) egy része, a spontánok meg majd jönnek, és egy kabinbőröndöt kell még szereznem. Dávidéktól kaptam. Ez lesz az első repülőutam, és ez lesz az első berlini utam. Megrendeltem a privát transzfert (gyüjtőjárat éjjel nincsen). Bepakoltam, amit akartam, bőven a súlyhatár alatt.
06.03. Péntek. Egyedül indultam felfedezni a várost. Kezdtem a "Könnyek palotájában" (Tranenpalast) S7-tel a Friedrichstraße Bhf-ig, és ott van. Itt volt a berlini fal egyik átkelője, ahol a szétválasztott családok könnyei hullottak. Most egy kiállítótér, ahol a hidegháború emlékei, dokumentumai, drámái vannak bemutatva. Innen átsétáltam az Unter der Linden-re. Impozáns egyetemi épületekkel, terekkel, fel egészen a Brandenburgi kapuig. Itt egy kisebb tüntetés, érdeklődő szinte senki, viszont a rendőri jelenlét nem csekély. Az U6-tal 2 megálló a Checkpoint Charlie. Azt azért mindenképpen látnom kellett. Fel az U6ra 2megálló , át az U7re, azzal is 2megálló, márcsak pár méter és megérkeztem David Bowie lakásához, ahol '76-78 között lakott. Teljesen polgári környék. Graffiti is alig. (Mondjuk az Alladin sane-es graffitit valami vandál (CLIT TPG) összetagelte) Bowie is pont ezért költözött ide, és a hype elől. És nem egy lepukkant junkykecóra kell gondolni. Információim szerint ez egy 6/7 szobás apartman volt. Főhajtás, tisztelgés Major Tom, The Thin White Duke előtt a kapuban, aminek a kilincsét szerettem volna megérinteni, ... de, nem volt. Onnan elmetróztam (U7,U3) a Warschauerstraße megállóig. Ez már hazafelé van. Nem tudom miért, de valahogy ez lett az egyik kedvenc állomásom. Itt van a Mercedes-Benz Arena, de a legkevésbé sem ezért, hanem, mert van egy csomó graffiti. Otthon zöldspárgás risotto, egy pohár száraz fehérbor. Afterwork-időben értünk a Die Hackeschen Höfé-be, a valamikori zsebkendőgyárba, aminek hasonló a története illetve a tulajnak, mint a Schindler listája. Ebben a hatalmas háztömbben van megannyi belső udvar, bennük manufaktúrák, barberek, ruhaszalonok, művészeti boltok, bárok, mozi, kvzók és az egyik udvarban, a Kino Centralban van a Monsterkabinet. A fél9es előadásra vettem jegyet Milo-tól, a Monsterkabinett hoppmesterétől, aki hallva beszélgetésünket mondta, hogy "egy,kettő, három, ... nyolc harminckor". Még volt időnk a kezdésig , így elmentünk kajálni a Maloa-ba, egy hawaii vegán poke bowl-t. De útközben a szemközti oldalon mutatta ezt az áruházat Audrey. Első ránézésre semmi, átsiklik rajta a tekintet, de ha jobban megnézzük, az alsószinten, utcafrontról csak dildók vannak. Ahogy visszafordítottam tekintetem, egy joviális is jól szituált öregúr pillantását csíptem el, ahogy rám nézett. Olyan ... kedélyes pillantásnak mondanám. A jelenet, visszafelé megismétlődött, amit Audrey is észrevett. Már mint a pillantásváltás. Még mindig az előadás előtt beültünk a Cafe Cinema-ba egy kv-ra. Na és a Monsterkabinett. A nézők csoportja kb. 10fő. Milo miközben levezetett bennünket egy sejtelmesen megvilágított pincébe és belekezdett a szörnyek történetébe. Egy szóval? BrutÁllat! A szörnyek? Nekem elsőre Frank Oz horror vigjátéka, A rémségek kicsiny bolltja jutott eszembe, majd a Slipknot és W. Burroughs Meztelen ebédje. Volt valami félelmetes (felnőttként is,) ezekben az elektromechanikus szörnyekben. Mérnöki munka feat. showbiznisz. Lenyűgöző, na! Előadás végén, ahogy jöttünk ki a pincéből Milo átölelt és azt mondta (magyarul): örülök, hogy itt voltál! (Berlin, meg vagyok véve.) Még maradtunk sörözni, aztán haza S-bahnoztunk.
06.04. Szombat. Reggel 7re jött Ivó. Ivó öt éves. Hozott reggelire croissant-t (a Pézinek is). Elindultam a Coretex-be. A lemezboltba, amit nem szerettem volna kihagyni. 17perc tömegközlekedve. U Görlitzer Banhof-tól (berlinieknek csak Görli) pár perc séta az Oranienstraßén. Van még időm a nyitásig. Ahogy terveztem, reggeli kv Kreuzbergben egy nem turista fókuszú, úgy mondanám, hogy helyi kvzó/bár, a Taqueria Florian teraszán.
Helyi arcok a vendégek szinte papucsban, köntösben, ki kutyával, ki kutyául, én meg egyszerűen boldog vagyok, hogy mint egy helybéli várom egy kv mellett, hogy kinyisson a kedvenc boltom. Na és akkor a Coretex record. Meglátva a vinyl kínálatot, elvesztem. Azt hiszem meg is találtam a berlini Wave-t. A katalógusrendszer több, mint alapos. A lemezek ára 16 és 35 euro között, many-many t-shirt, meg Fred Perry cuccok. A végtelenségig sorolhatnám, hogy mi kincseket találtam, hogy egy kisebb vagyont tudtam volna ott hagyni, de józan maradtam és egy Beastie Boys demoval távoztam. Innen sétatávolságra van a SO36 klub, ahova Bowie is szeretett lejárni. A környéken akadtam rá Victor Ash Astronaut-jára, meg a Die Apotheke bar-ra és a mondatra, ami számomra leírja Berlint. "If you are racist,sexist, homophobic, or an asshole ... don't come in." Az U-bahn-nal mentem egy megállót Kreuzberg centrumába, a Kottihoz (Kottbusser tor), de olyan durva homeless-szag terjengett az utcán, hogy meghátráltam. Go home, mert várt még rám egy program. Audrey szerzett nekem egy biciklit, és hármasban elmentünk bringázni a Rummelburger see-hez., amiről a 2ezres évek Kopaszi gátja a West-Balkánnal jutott eszembe. Folyópart, kishajó- kikötő, ipari épületek, az egyik hangár falmászó teremnek berendezve, körülötte a füvön piknikező családok, társaságok, párok (, mint minden parkban Berlinben), ez az Ostbloc. A bár, mint egy strandbisztró. Van sör, Fritz cola (erre nagyon rákattantam), valami energiabomba-süti (kell a kraft a falmászáshoz), meg lehet mászócipőt kölcsönözni és már lehet is menni csüngve lógni, vagy alkonyatkor naplementét bámulni. Szuper kikapcsolódás. Vacsora at home. Sült garnéla sültkrumplival és salátával. Sunset borozás a balkonon.
06.05. Vasárnap
Reggeli után elindultam a Mauer parkba. Vasárnaponként itt van Berlin legnagyobb bolhapiaca. Hát, ja, Baromi nagy. Még úgyis elvesztem az időben, hogy csak az ékszerkészítőknél és a lemezárusoknál ragadtam le, és csak azoknál, akiknél katalogizálva voltak a lemezek. Ja, és van egy csomó program. Bohócok, mozdulatművészek, zenészek. Szólóban, duóban vagy zenekarral. És volt lángos is. Kvztam itt is. Meg ettem egy berlinert (lekvárral töltött fánk). A Warschauerstraße Bahnhofon találkoztunk és mentünk nyugat-Berlinbe, a Potsdamerplatzra, a Sony Centerbe, a Filmmúzeumba. Museumsonntag lévén csak regisztrálni kellett, fizetni nem és a kiállítás bemutatta, végigvezetett a német filmművészet történetén Fritz Lang Metropolisától a Goodbye Lenin-ig, s tette mindezt úgy, hogy ... váó, de minden szónál többet mondanak el a képek. Este még áttekertünk Ostkreuz-ba, ahol korábban Audrey lakott. Megmutatta az első Szimpla kvzót (Gärtnerstraße 15, 10245 Berlin), aztán az újat a Badehaus Szimplát (Revaler Strasse 99. Berlin), ami egy volt szerelőpályaudvar szolgálati fürdőházában van, a szerelőpályaudvarból pedig egy kulturális és szórakoztató negyed lett kocsmákkal, bárokkal, discoval, skateparkkal. Nem messze innen van a Suicide club. Mutatott foglaltházat, kocsmákat, mesélt történeteket. Elbringáztunk egy bár előtt, ami dekadensen sötétre hangolt színeivel vonzotta a tekintetet. A teraszán két Jason Momoa (, de kajakra) talpig feketében, organza ingben lounge-oltak. Ez Berlin, szeretem!
06.06. Hétfő
05:37kor kinn voltam a reptéren. Időm bőven, 07:50kor indul a gépem. Go a Dutty free-be. K.O. Csak Drum és Golden Virginia dohányuk van. De van egy újságos, ahol tartanak dohánytermékeket. Igen! Van American Spirit. Döbbenet, hogy olcsóbb, még így "teljes áron" is, mint itthon a Pueblo. Egy kvzóban croisant reggeliztem, kvztam, felszálltam a gépre, a gép meg velem. Felejthetetlen. Jövök még, Berlin! Mert Berlin jó! Nagysága ellenére is élhető város, remek tömegközlekedéssel, parkokkal, életterekkel, programokkal. Nagy hasznát vettem ai iphone Maps app-jának. Tűpontos és teljesen up to date.
Azóta, hoygy mi változott? Beszüntettem mindenféle hírolvasást. letakarítottam a telómról a hírportálok alkalmazásait, a Youtube-on Berlin walking tour-okat nézek, rászívtam magam a német rapre, voltam Mauer Dóra Térfestés-ét megnézni a Torulában, és megyek pultozni a Dumdum Electric Music Fest-re, egyy hard techno ünnepre, nemzetközi line uppal, köztük a berlini Petduo-val.
Mindez térképre felpakolva így néz ki:
coming soon: pictures galery
