kijárási tila(lim)lom

Nyomasztó ez a jelen állapot, a helyzet meg drámai. Háborús retorika. Kijárási tilalom. Az egészségügy az összeomlás szélén. És nem mellesleg a kormány járványügyi intékedésként (helyett) a legfontosabbnak tartja (mást ne mondjak,) rögzíteni az alaptörvény kiegészítését, miszerint is a családban az apa férfi, az anya nő. Átírják a választási törvényt és egyelőre technikailag, de próbálja elhallgattatni a másként gondolkodókat, eltitkolni, elhazudni a valóságot. Mondom ezt a járvánnyal kapcsolatban. 

Viszont kezdek Netflix-fun lenni. Kezdődött a La casa de papel-lel (Money heist/Nagy pénzrablás). Öt nap alatt felfaltam mind a négy évadot, majd amint befejeztem, kezdtem előről, még háromszor. A történetvezetés, a karakterek, a szinészi játék, a feszültségkeltés, 10-ből 10. Mint egy Luc Besson-ba oltott Guy Ritchie. A Professzorral együtt kapkodtam zihálva a levegőt, ástam elő régen volt kedvenceim közül a Bella Ciao-t szerettem bele Tokio-ba, pedig amúgy agyf@szt kapnék egy ennyire öntörvényű csajszitól. (Az őt alakító Úrsula Corberó-t simán el tudnám képzelni a következő Bond-lányként Ahogy haladt a sztori, úgy kedveltem meg a spanyol cigánylányt -Nairobit, a homoszexuális nagy szerb mackót -Helsinkit, El Profesor tanító intellektusát, feszültségoldó origamizását, vagy Berlin szentimentális bohémságát. Azt a féreg Arturo Román-t, a Pénzverde igazgatóját meg hú, de nagyon agyonvertem volna. Imádtam a filmbéli "kikacsintásokat": "Nem egy kib@szott Tarantino filmben vagy!", "Mi van, közben Anthony Hopkins lettél?!", hogy csak néhányat említsek. A filmbeli overál (amit már birtokolok) és a Dali-maszk nem csupán egy cosplay-jelmez, hanem szimbólum, mint a Guy Fawkes-álarc. Miután negyedszer is végignéztem és ugyanúgy végigizgultam, mint első alkalommal, vagy egy hétig egyáltalán nem néztem se filmet, se sorozatot. Szóval, lebilincselően rabulejtő. Az ötödik évadra várhatok 2021 őszéig.

Végeztem Dezső András. Magyar kóla című könyvével, ami a kokain magyarországi útját mutatja be egészen napjainkig, de szó szerint. Olyannyira, hogy van benne utalás a covid-járvány első hullámára és a Borkai-botrányra. Most inkább valami irodalmibbat olvasnék, ezért lehet, hogy Fitzgerald Nagy Gatsby-je lesz a következő.

És megint van egy Netflix-sorozat! A Vezércsel (The queen's gambit), amit csak a trailere alapján tuti, hogy nem néznék meg, de volt egy személyes ajánlás, ami meggyőzött, a minisorozat meg elvarázsolt, bár mégcsak az első három epizódot láttam.

A főszereplő, Anya Taylor-Joy döbbenetesen jól játszik. Az interior, a fényképezés lélegzetelállító. Valamelyik nap elmegyek a Libribe és beleolvasok. A Bookline-on meg, találtam egy könyvet, A sakkjáték. Pedig sosem szerettem a sakkot. A film erősségének újabb bizonyítéka, hogy beleszövődött az álmomba. Itt élt velem Beth a kis manzárdomban és a sakk szóba sem került, mert "Van élet a sakkon kívül is."

Nagyon durva házibuliban voltam (megint)

A meglepetés bulit megkésve, a szülinapomra a volt csajom szervezte, és mivel nem tudtam róla későn, nagyon későn érkeztem. Hihetetlen, hogy ki-mindenki volt ott. Nem is tudom honnan kezdjem a felsorolást, de talán a legmeglepőbbekkel. Mindjárt az elején a volt csajom, akiről évek óta nem hallottam, a nagyfőnököm, akivel mégegy privát szót sem váltottam, az egyik területi vezető, akinek állítólag van egy zenei felvétele rólam, a Bugris, akit ki nem állhatok, dehát ő potyaleső és egy szelleimeleg visszamaradott ovodás szintjén van, Dj Clock, aki a Fiamék esküvőjén is zenélt akárcsak most, Ottó a balettművész, Giga, akitől néhány lemezt vettem, a szüleim, Gyuri, az egyetlen focista, akit tisztelek, egy csomó vendég a Déjá vu-ből, de még az arcukra sem emlékszem, mint ahogy most a többi jelenlévőre sem. Szóval mire hazaértem (valahol a Mátyás tér környékén), mindenki elázva és lépni alig lehetett az emberek között, még a fürdőszoba is tele volt, mindez pandémia idején, pedig volt akik már el is mentek, többek között valami neohippi pár, amiről apám felháborodásából szereztem tudomást, ugyanis le sznob kurvázták a náluknál kétszer idősebb, a hangzavarért háborgó szomszédot. Miután döbbent meglepetésemből magamhoz tértem közölték, hogy van egy másik helyszín is, ami a vasútállomás környékén volt egy újéíptésű gangos társasházban. Itt Giga zenélt, majd jött Gyuri haverom Tamással Bécsből és félrehívott. Éreztem, hogy egy rögöt és egy köteg pénzt csúsztatott a farzsebembe, de mondtam, hogy én most inkább nem. A főnökömmel és a területi vezetővel kimentem dumálni-cigizni, ahol és aki a szemben épülő társasházakról értekezett, majd visszamentünk a gyárba az 5órai megbeszélésre pörköltlében úszó szemekkel, és a körasztalnál eazméltem, hogy még égő cigivel, aztán ... felébredtem. Nem tudom mikor álmodtam utoljára, de ez nagyon-nagyon-nagyon szürreális volt.