munkanapló

2018. március 27. egy keddi nap, volt. Most éjjel fél2. Ma soron kellett dolgoznom. Valaki lebetegedett, vagy nem tudom, így 1gyel kevesebben voltak a teamben, mint ahány munkaállomás van. Be kellett tanulnom az egyik munkafázist. Kétszer megmutatták.

Kísérőlap ziptasakba be-ziptasakbehajt-konzolba be-fekete tüskével 2stift beüt-sárga tüskével 4 másik stift beüt-pedál-fordít-4csavarkivesz-kosárba fejjel előre-bal kézzel másik csavar kivesz jobbal kengyel levesz 180° fordít letesz, 4x-4csavar fejjel előre kosárba letesz-kész-mehet!

Minderre ... nem tudom ?másodperc, de ... 8óra alatt 360x csináltam meg.

Tetszik. Ráfedzültem. Tökjól lehet ritmizálni. És az idővel is versenyeztem. Velem szemben van egy monitor mindenféle infoval, meg egyfutó zöld fénycsíkkal, ami akkor indul el, amikor a munkadarab elém ér ées akkor vagyok frankó, ha még a sötétben befejezem. A világos zöld még jó, de a sárga és pláne a piros, az már necces, mert az az jelenti, hogy akik utánam vannak, azok már várják a darabot, és ígx csúsznak. Folyamatosan próbáltam optimalizálni a dolgokat. Először csak egyesével szedtem ki a stifteket. Amikor már kellő biztonsággal ment, akkor már kettesével és 4esével. Így nem 6x kellett a stiftekért nyulnom, csak 2x. Már időt nyertem. A zacskót az aljával helyezem a konzoltartóba, így nem kell kipréselni belőle a levegőt, amivel időt vesztek. Műszak végére folyamatosan tudtam hozni a világos zöldet. Holnap rámegyek a világos zöldre. Csütörtökön meg még szünetre is kimegyek.

Bentlakásos tépőzár workshop

Köszi a márciusi ifjaknak, volt egy hosszú 7vége, hagyományos értelemben, még nekem is, mert már csütörtökön kezdődött és csak szombaton mentem pultozni a Csillagba. Szóval csütörtökön Run over dogs, Navarone és Middlemist Red koncert. A Run over dogs taglózott, mint eddig akár hányszor. Igazi, koszos garázszene. A Navarone .... , mikor kiderült, hogy jönnek, rákerestem. Lelohasztott mikor deep purple, led zep, queen, michael jackson covereket is találtam tőlük. Ha valami, akkor a hardrock fényévnyire van tőlem. Ez pedig csúnyán az. Najó, némi soundgardenes beütéssel, köszönhetően az énekes Chris Cornell-i regisztereinek, de őket se bírtam. Bevallom, menekülőre fogtam, pedig a MMR érdekelt volna (, de ahogy hallottam, kissé enerváltak voltak, vagy csak simán besztondultak)

03.22.-04.20 #tépőzár workshop

I had a dream. Egy csoport üldözött. Menekültem. Már nem tudom miért, de el akartak kapni, kicsinálni. És mindenhol megtaláltak. Üvöltöttem, mert tudtam(?), hogy csak álmodom és arra felébredek, de nem jött ki hang a torkomon. Mikor végre igen, felébredtem, verejtékben fürödve. Ránéztem az órámra. 03:27. Már nem alszom vissza, az ébresztő 03:33ra van hangolva. Kezemben a megmelegített kvval back in bed. Fogom a telefont, hogy töröljem az ébresztést, mivel már fenn vagyok, akkor nézem, nem 03, hanem 23:31 van. Reggeli rituálé 4 órával elnapolva, de legalább a rémálomból már kijöttem.

Prehisztorikus utazás

Vasárnap elmentem a lemezbörzére, gondoltam levadászok egy német nyomásu Mensch Maschine-t a Kraftwerktől, mert ha két lemezborítóval kellene bemutatnom, jellemeznem, leírni magam, akkor ez volna az egyik.

A másik a Bow wow wow: See jungle!See jungle!Go join your gang yeah, city all over!Go ape  crazy!-je.

Ahogy beléptem egyből le is cövekeltem egy ládányi punklemeznél. A legelső az ETA koncert lemeze. De volt itt Eddie and the hot rods, Christian Death (eznempunk, de szeretem és ritka kincs), Instigators. Megszólít a srác a lemezek mögül. Nem te vagy Pepita? Az Aurórának nem írtál szövegeket? Őő..ő, Pepita nem, de Pepi voltam, és írtam szövegeket az Aurórának.- mondtam hitetlenkedő-, ezmostmi-vigyorral. 

Lévay Tamás, újságíró, zeneesztéta. Olvastam az írásait az AlteRockban, a Wantedben, a Magyar Narancsban. Interjúzott Henry Rollinsszal, Jello Biafrával. Könyvet ír a magyar punkról, benne az Aurórával, és már beszélt a Vigivel, a Krisztával, a  Dajerrel és lenne kedvem egy telefonos interjúhoz?, egy sztorizáshoz, amit ő felvenne, és bekerülne a könyvbe. Jessz!-volt az egyszavas válaszom, aztán még ezret dumáltunk. Előkotortam az Auróra 1988 demokazettát. Már nem voltam biztos a címekben. Jó, a Robotok, a Fojtogatók az ment egyből, dehogy mi volt még a kazettán? A 2. gyalogezred, meg az Élő halott. Délután visszamentem. Megmutattam a Levéltárból kikért dokumentumomat, benne a Fojtogatók szövegével. Magánkívül volt a srác, "te kikérted baszd meg! Ez qrvajó! Eeeez! Válassz egy lemezt!" Akkor Instigators-t. "Jóhelyre kerül!" A Shockgun 1988-ból.

53ból 54be

53ból 54be léptem. 

Emlékszem tizenhuszon évesen mennyire pánikoltam, hogy az ezredfordulón 36 éves leszek, eltűnik az életemből az izgalom, a kaland, a felfedezés. Ma már csak mosolygok ezen.

A születésnapomon @sikztah all nite long a Rómerben, meg aPult, én meg a Pultban. Így ünnepelek, így szeretem. Soha nem csináltam népünnepélyt belőle. Volt nagyon brutál visual, meg egy kisebb balhé. A kiscsajt már régebben észrevettem a városban. Egy fiatal sráccal volt, akit már láttam vagy  a Dongóban, vagy a gyárban. Lesírt róluk, hogy a fiú odavissza van a kiscsajért, aki ezt élvezi és/de ki is használja. A csajszi berosszult a dupla vodkaszódáktól, a szekusok kivitték, a srác meg követte. Aztán hogy, hogy nem, de a lány valahogy visszajutott és már mással volt. Sajnáltam a rómer előtt a csajra váró srácot, szóltam neki, hogy felesleges, nem mostanában fog kijönni. A kiscsajról közben megtudtam, hogy a képzőre jelentkezett, szinte gondoltam, szobrászatra, a fiúhoz való viszonyából leszűrtem, hogy már most Rodinnek képzeli magát, és ő volt az akit, megdugtak a Csillag wcjében és minden csupa vér volt, mert éppen menstruált. Közben szépen megtelt a hely és tartott fél6ig. Sikztah tolta volna tovább is, -elemében volt- ha az egyik vodkaszóda nem a lemeztáskájában landolt volna. Hát ilyen volt a péntekem.

Szombaton ugyanott cloud9+. A közönség, csupa-csupa tini és exLolitám. Nekem is fura, de már nincs szívdobogás.

Fellép a Bánkitó feszten a dán Iceage postpunk banda. Nem ismertem őket, rájuk kerestem. Nagyon jók!

Miközben hallgattam gondoltam, hogy megvan, legalábbis nekem, Mark E. Smith és The Fall méltó utódja, örököse Elias Bender Rønnenfelt és az Iceage. Inkább leírom, minthogy elfelejtsem, ezt is, mint szombaton!: egy srác -emlékeztem rá, depeches volt- italt rendel, fizet, közben mondja, hogy ismer, tizeniksz éve egy keleties helyen dolgoztam és Regina volt a barátnőm, vagy nem volt a barátnőm, de tuti, hogy volt valami romantika. Na erre baromira nem emlékszem. Ez de gáz. Mert tényleg volt. 

De ez nem az én felismerésem, hanem a srác hozott egy "tanút", Regina barátnőjét. BANG!

Viszont zeneileg is jó volt az after. A legjobb! @raiseSpirit-től jófajta drumandbass-ek. 

Vasárnap felugrottak Fiamék. Imádnivaĺók! Boldog volt a születésnapom.

Találtam egy tízrészes natgeós sorozatot. A következő egymillió év. mmm! A magyar narrátor rettenet! A szövegre, nyelvezetre azt mondom, rendben, de a hang?! A 3. rész után úgy döntöttem pihentetem. Viszont a témánál maradva beleboxoltam a Black mirror-ba. És egyből a 3. évadba. Be is szippantott, mint Roald Dahl Meghökkentő meséi. Ez jó! Ez tetszik! És megtalált a Tiloson az Optimal, az eklektikájával, a hangulatával.