Hétfőn reggel felmentem az fb-re. A Dead Kennedys postolt. "R I P David Bowie. Rock and roll has lost two legends." Nem hittem el, de elkezdtek zúdulni a megerősítések. A kozmikus esztétikum művésze.
Huszonnyolc évesen azt mondtam, szeretnék úgy kinézni 45 évesen, mint David Bowie. Ez lett a fixa ideám. Már nem tudom kinek meséltem ezt a napokban, talán Spacemonkei-nak majd hozzátettem: és 69 évesen is szeretnék, olyan lenni, mint Ő. Abszolút bálványom (, és nem: volt!). A Fiam, ő utána kapta a Dávid nevet. (és, mert nem lehet becézni, csak nagyon erőltetve.)
Az első dal? A Heroes, márcsak azért is, mert hiszem, hogy a mártíromság a hit kvintesszenciája, és, mert a berlini korszakából való.
Első találkozásom "The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars"-szal 1985-ben, valahol a Moszkvatér fölött egy polgári villában, egy botrányba fulladt Teknősbika koncert után Eszterrel, aki megszólalásig hasonlított a "Christiane F.- Banhoff Zoo" főszereplőjére, és Maryjane-nel.
Megénekelte Andy Warhol-t, a Let's dance-szel levitt a discoba, és nekem is volt egy "little china girl"-öm. Vasárnap meséltem egy barátomnak, hogy Ő adta a kezembe John Merrick Elefántember-ét azzal, hogy játszott a színdarabban és, amit a Lazarus klipjében az ágyban, bekötözött fejjel, gombszemekkel fekvő Bowie juttatott eszembe. Hátborzongató! A lemez, meg egy gyönyörű requiem.
David forever!
Huszonnyolc évesen azt mondtam, szeretnék úgy kinézni 45 évesen, mint David Bowie. Ez lett a fixa ideám. Már nem tudom kinek meséltem ezt a napokban, talán Spacemonkei-nak majd hozzátettem: és 69 évesen is szeretnék, olyan lenni, mint Ő. Abszolút bálványom (, és nem: volt!). A Fiam, ő utána kapta a Dávid nevet. (és, mert nem lehet becézni, csak nagyon erőltetve.)
Az első dal? A Heroes, márcsak azért is, mert hiszem, hogy a mártíromság a hit kvintesszenciája, és, mert a berlini korszakából való.
Első találkozásom "The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars"-szal 1985-ben, valahol a Moszkvatér fölött egy polgári villában, egy botrányba fulladt Teknősbika koncert után Eszterrel, aki megszólalásig hasonlított a "Christiane F.- Banhoff Zoo" főszereplőjére, és Maryjane-nel.
Megénekelte Andy Warhol-t, a Let's dance-szel levitt a discoba, és nekem is volt egy "little china girl"-öm. Vasárnap meséltem egy barátomnak, hogy Ő adta a kezembe John Merrick Elefántember-ét azzal, hogy játszott a színdarabban és, amit a Lazarus klipjében az ágyban, bekötözött fejjel, gombszemekkel fekvő Bowie juttatott eszembe. Hátborzongató! A lemez, meg egy gyönyörű requiem.
David forever!
